Kategória: zenei

magyar-magyar szótár

Múlt héten jelent meg Geszti új száma, amely a kivándorlásról szól. Szerintem borzalmas, nincs egyetlen momentuma sem, amely számomra értékkel bírna. Nekem már az eredeti Sting-szám sem tetszett, mondjuk.

Voltam olyan balga, hogy ennek hangot is adtam a közösségi portálon. Egy ideig kellemesen elvitatkozgattunk róla, végül a partnerek is belátták, hogy nem ez lesz az életmű csúcsa, de érzelmi kötődésük miatt mégis megszerették, amit én el is tudok fogadni.

Ekkor érkezett meg, és robbant bele a beszélgetésbe egy idősebb személy. Perceken belül mint egy cunami söpört el a politika, rohant át felettem a teljes elmúlt huszadik század, lettem felelősségre vonva minden tragédiáért, amit ebben az országban valaki, valaha is elkövetett. Végül, immár személyemben is gyalázott.

Dermedt csöndben ültem a képernyő előtt, és nem hittem a szememnek. Sosem gondoltam volna arról, akivel évek óta „közösen harcolunk egy jobb ügyért”, hogy ilyet tesz.

Mindig megdöbbenek, hogy egy ártatlan zenei kritikából hogyan tud pillanatok alatt politikai harc lenni.

Megint egy ismerőssel kevesebb, sajnos. Vagy nem sajnos?

Már nem tudom.

X-Faktor 3. Hungary – Lass Bea – Helló – 2012-09-15

Az ilyen pillanatokért érdemes nézni a tehetségkutatókat. Mert az ember biztos lehet abban, hogy egyszer csak jön valaki, akitől elakad a lélegzetünk, beleborzong a szivünk és a lelkünk, és rájövünk, hogy igen, jól csináltuk, és tényleg csak ennek van értelme.

Minden más önfeladás, öncsalás és hazugság.

Zsuzsa

Sosem tudtam Koncz Zsuzsával mit kezdeni. Szerettem persze, de volt ebben egy adag tisztelet is. Bevallom, néha idejétmúltnak is éreztem. De mikor tegnap – elveszve sötét magyar éjszakában, egyedül az autópályán – megszólalt a rádióban, egyszerre helyére került minden, és egyszerűen, tisztán megfogalmazhatóvá vált.Tegnap nagyon szerettem Zsuzsát.

kulturális

A héten három kulturális élménnyel találkoztam. Elsőként a Pesti srácok cimű musicallel, melyet Harsányi Gábor irt és rendezett. Az 1956-os eseményeket egy fiktiv túszdráma keretei közé illesztette be, melyben egy gólyatábor hallgatóit ejtik foglyul, akik történetesen épp szinészek. Életben maradásukért cserébe előadják a betanult 1956-ról szóló darabot, s közben átélik az olyan fontos erkölcsi fogalmakat, mint hazaszeretet, barátság,szerelem, bajtársiasság. Még a vámpirok is felbukkanak, s mindent erős szexualitás leng be.Számomra érthetetlen, hogy mit akart a szerző ezzel a művel. Mert nekem inkább tűnik 1956 kiparodizálásának, semmint komolyan vehető, a tanitásban megkérdőjelezhetetlen értéket képviselőnek. A dalszövegek nagyon egyszerűek, néhány vezérmotivumra felfűzhető a szerkezet, szinvonala rendkivül változó. A szinészek többsége azonban jó volt, pár emberrel szerintem fogunk még találkozni.A második élmény George Clooney filmje volt, az Utódok. Nagy meglepetés volt, mert akármennyire jó szinész is Clooney, azért minden filmjében kihasználja sármját, s inkább a férfi lesz a dominánsabb. Ebben a filmben ez nem történik, eszembe sem jutott igy nézni rá, főleg a strandpapucsban futásos jelenet győz meg minket erről. Megható, torokszoritóan szép film az Utódok, mely igazi társadalmi dráma is, mely bármelyik nagyvárosban is játszódhatna. Ám meglepő módon itt a környezet: Hawaii. Clooney monológjával kezdődik, melyben elmondja, hogy a barátai szerint aki Hawaiin él, annak nincs joga panaszkodni, mert örökös vakáción van. `Ehhez képest huszonhárom napja dekkolok egy kórházi szobában.` -mondja, s benne is vagyunk egy család válságában, mely önmagán túlmutatva a társadalom válságát is jelenti.Clooney minden manir nélkül, olyan természetességgel játszik, mintha nem is játszana. Visszafogott, érett szinészi játékkal döbben meg élete fordulatain, s vonja be lányait a változások könnyebb átélésébe, s értelmezi át a család hagyományos fogalmát.Érdemes megnézni, szép és jó film. A harmadik: Brad Pitt Pénzcsinálója (Moneyball). Húztam a számat, hogy megint egy sportos film, biztos a bajtársiasságról, a fair play-ról szól, didaktikus lesz. Nem, nem erről szól, hanem a másik oldalról. Ha az előző filmben Clooney pocakos kacsázása a strandpapucsban volt meglepő, akkor ebben Pitt hatalmas táskái a szeme alatt, idétlen haja, és állandó köpködése egy papirpohárba. Lassú film ez is, szűkszavú. Pitt is öregszik, és ez egyre jobb lesz. Hitelesen játssza el az önmaga igéretét soha beváltani nem tudó, csalódott managert, aki valami újat akar: matematikai, statisztikai módszerekkel, algoritmusokkal, képletekkel felépiteni egy sikeres baseball csapatot, mindenkivel szemben. Hogy sikerül-e neki? Igen, de mégsem. Nem úgy, akkor és ott, és azokkal, akikkel.

norfolk, eozin, swing

Nagyot néztem, mikor Az utolsó mozielőadás helyett a Fallosz-monológok című örökbecsű alkotást nyomták a kezembe nyereménykönyv gyanánt. Gyorsan tisztáztuk a félreértést, majd jó szándékomat bizonyítandó, megvettem náluk a teljes Norfolk-gyűjteményt, kemény 1800 ft-ért. Ez három kötetet jelent: A Lempriere-lexikon-t, A pápa rinocéroszát, és a Vadkan képében-t. Lawrence Norfolk-ot nagyon szeretem, a Lempriere lehetehetlen, nagy élmény, egy igen ritka és valóban tehetséges fiatal szerző kiforrott műve. Galgóczi Tamás például így ír róla: `Az első, általam olvasott Norfolk regény (A pápa rinocérosza) után még csak gyanítottam, most azonban már biztos vagyok benne, nem véletlenül hasonították műveit Umberto Eco írásművészetéhez. A kissé túlburjánzó nyelvezet, a helyszínek, az időpontok és az események váltakozásának különleges megkomponáltsága, a számtalan utalás és idegen szó, a mérhetetlen tudás- és ismeretanyag, az anakronizmusok – csupa-csupa olyan elem, amelyek, ha az ember könnyedén el tud igazodni közöttük, garantáltan különleges és emlékezetes olvasmányt jelentő művé állnak össze.`Sajnos, 2000-ben jelent meg utoljára tőle mű, azóta a John Saturnall lakomájával van elfoglalva, kiéheztetve minket. Hazafelé pedig sikerült megnéznem a sarkon álló Metro Klub felújítását. Annyira, de annyira szép eozin mázas, a homlokzatról leszedett, eredeti Zsolnay-majolikával díszített pultot csináltak a kávéházban, hogy az valami csoda!Most pedig – miközben írok – szól Thomas Anders swing lemeze, hála a férjemnek, nagyon jó!És akkor sikerült eljutnom irodalomtól, képzőművészeten át, a zenéig!

júliusi tél

Nehezen hinni el az utcára kilépve, hogy már július van. Esténként 12-13 fokban, kabátot, vastag pulóvert vagyunk kénytelenek magunkra ölteni, nehéz szabadtéri programot szervezni, vagy épp esőmentes esőnapot találni. Az időjárás még az egyébként várt esti programtól is képes elriasztani, vagy ha nem, akkor sajnos számolni kell a megfázás, meghűlés lehetőségével, ahogy mi is jártunk a tegnap este Esterházy-Dés esten, ami pedig egyébként nagyon jó volt. Igaz, számomra Esterházy volt a nagyobb szenzáció; minden szava, s a humora is lenyűgöz, ennyi év után is.