`Minek adjak ki érte ennyi pénzt, ha meg tudom csinálni otthon, olcsóbban`- tört felszínre az érdekesnek tűnő feltételezéssel tarkított gondolat rágcsálnivaló vásárlása közben. Az alapfelvetést tettek, majd egy délutáni sütés -főzés és ez a cikk követte. Első lépésként kiválasztottuk a recepteket, főzőtársammal közösen úgy döntöttünk, hogy az elkészítendő tortillák mellé avokádókrémet és paradicsomos salsát tálalunk, s ha már úgyis dúl a mexikói hangulat, kukoricaleves kerül előételnek az asztalra.Az alapanyagok beszerzésére mindössze egy óra állt a rendelkezésre, ezért volt hatványozottan mellbevágó élmény, hogy nem, nem tartanak minden élelmiszerüzletben másik kontinensen őshonos cserepes fűszernövényt. A hiánycikknek számító adalékok azonban végül a kosárba kerültek, korianderzöldet egyszerűen a piacon, kukoricalisztet kis utánajárással ugyanott sikerült beszerezni. A jó guacamolehoz az eatingwell.com honlap szerint négy dolog esszenciális. A felsorolás legelső helyén természetesen a fő alkotórész megfelelő érettségi állapota áll, azonban egyszerre öröm és bánat, hogy bár már szinte minden nagy áruházlánc zöldségespultjának közelében lehet találni avokádót, a fellelt példányok vagy faltörő kosnak is beillenének, vagy fel lehetne őket használni nemtetszésünk kinyilvánítására színházakban, tüntetéseken, annyira puhák. Főleg idő hiányában azonban a céljainknak megfelel az eggyel korábbi transzportból származó, némileg puha, de nem teljesen alakváltó gyümölcs – az `öregebb` avokádót egyrészt könnyebb zöld héjából kikanalazni, pürésíteni, másrészt intenzívebb, olajosabb az ízvilága. Ha esetleg megfelelő példányt nem találunk, megvehetjük a kőkeménységűt is, érési folyamatát konyhai csomagolópapírba például banán vagy alma mellé helyezve könnyedén fel lehet gyorsítani. A sikeres bevásárlótúra után nem maradt más hátra, mint a szorgos munka; mosogatással együtt két órát vett igénybe a teljes főzési procedúra. És a végeredmény? Négyszázötven gramm házi tortilla nagy csészényi paradicsomos salsával és körülbelül négyszáz gramm guacamoléval, ezerhétszáz forint ellenében. Nekünk megérte. (A segítségért és a konyháért köszönet jár Békés Eszternek, a fényképek és a tortillák egy része pedig Molnár Violetta keze munkáját dicsérik.)
