Tíz nappal hamarabb indultak el a gólyák, annyira nem találnak eleséget maguknak. A kert teljesen kiégett, elszáradt minden, szilva viszont rengeteg van, de tényleg olyan sok, hogy folyton letörnek súlya alatt a fák ágai. Virág sincsen, úgy kell gyűjtögetni pár szálat, hogy legyen a sírra, melyen már ott apa neve is – két hónap alatt véglegessé vált minden, már a hagyatéki eljárás is időpontja is megvan, pont a harmadik hónapfordulóra, és péntek tizenharmadikára esik. Már ősszel. Rohamtempóban közeledik az ősz, az eddig ólomlábakon, csigatempóban vánszorgó elviselhetetlen forró napokat, frissebb, kevésbé harsány, de elfoglaltabb napok váltják fel. A fények már szinte tompák, az éjszakák hűvösebbek, s csak azt sajnálom a nyár múltával, hogy nem jutott hamarabb az eszünkbe aszalványokat készíteni, nem úgy mint a spagettiszósz, melyet ma főztünk anyával. Erről persze eszembe jut, hogy tavaly persze jól összevesztünk azon, hogy passzírozni vagy csak darabolni, s csak apának köszönhető, hogy nem vesztünk jobban össze….ma nem történt ilyen, már nincs aki békítgessen, magunkat kell lecsillapítani, türelemre inteni hasonló helyzetben.
Anya, aki sosem dobott ki semmit, már összepakolta a ruháit, hogy átadja másoknak – értelmetlen lenne őrizgetni, míg másoknak segíthet, szolgálhat.
Sokszor néztem szembe ezen a nyáron az értelmetlenséggel, azzal, hogy mi értelme egyáltalán felkelni, csinálni a dolgokat, hiszen bármikor áthúzhatja a sors a terveinket – és nem győződtem meg az ellenkezőjéről, nem kapott el egyszer sem a hurráoptimizmus – azt hiszem, véglegesen letettem arról, hogy a tervek és tettek embere legyek, így sokszor módosítottam menetközben a július eleji terveket, és sok olyan dolog belekerült, ami soha eszembe sem jutott volna.
Megértük az ötödik házassági évfordulónkat is, remélem, ez így is marad mindörökre.
Már van tanári zsebkönyvem, beírtam a névsorokat, készülök lélekben a következő tanévre, ahol igyekszem majd magamból visszavenni mint osztályfőnök, és előtérbe kerülni, mint szaktanár, mert sok dolog fáj ott, sok bizony. S ahhoz, hogy ne sérüljek érzelmileg, távolabb kell húzódnom.
Nincs pedagógus portfólióm, és nem is látom magam előtt hogyan fog körvonalazódni ez a tanév…talán jövő héten, a két napos évnyitó konferencián megtudom.
