Kategória: filmes

T2

Sikerült tegnap este pont a felénél bekapcsolódnom a Transpotting 2-be, épp láthattam Renton újabb nagy monológját. Örülök, hogy Danny Boyle nem rontotta el a folytatást, épp annyira él és  friss a film, mint a kultikus első. És akkor mától negyven napig eltűnök a közösségi oldalról – kíváncsi vagyok, hogy kinek tűnik majd fel.

Lukács

A tanári pályán eltöltött idő és az öregedés csalhatatlan jele az, amikor már a volt tanítvánnyal is a Lukácsban futsz össze, és nem valami fesztiválon….és tegyük hozzá, hogy nagyon tud fájni, amikor negyedszerre is szembetalálkoztok, és ő akkor sem köszön. 

Főleg úgy, hogy éveken keresztül segítetted te is, a férjed is.

Sajnos, vannak emberek, akiknek két percnyi hírnév roppant mód el tudja venni az eszét.

De, magasról lehet nagyot esni, mint tudjuk.

düh

Megnézve a Wall Street farkasát, most dühös vagyok magamra, amiért elvesztegettem három órát az életemből erre a filmre, amit szinte végig untam, a benne lévő dolgoktól rosszul voltam, és taszítottak. Mondjuk nem tudom, hogy mit vártam, mivel egyrészt tudtam, hogy mi van benne, másrészt épp ennyire untam a Jerry Maguire-t, vagy a Tőzsdecápákat is például. De ez volt az utolsó film, amelyet végignéztem így is.

Soha az életben többet nem vagyok hajlandó végignézni egy olyan filmet, aminél húsz perc után már az órám nézem.

 

szombat

Korán reggel már ébren, Lujzi menetrendszerűen hat tízkor ébreszt. Nehéz egy éhes macskával, aki végigsiránkozza a lakást, felver mindenkit, és ekkora már Pöttyös is körülöttem ugrál, hogy „ha ő kaphat, akkor nekem is!” Én pedig ha felébredek, már képtelen vagyok visszaaludni.

Plafonbámulás helyett kitaláltam, hogy fűszernövényeket szaporítok, az esős idő úgyis kedvez annak, hogy beálljanak és növekedni kezdjenek. Feltett szándékom, hogy legalább az ablakban legyen egy kis „kert”. Ilyenkor azért nagyon hiányzik egy kis balkon, francia erkély – bármi, csak kiléphessek a lakásból.

Rozmaring-, menta -, és bazsalikomültetés után régi lakóhelyünkre mentünk. Persze, szinte minden megváltozott.

Érdekes, ha nem járok arra, nem érzek nosztalgiát, (persze lehet ez egyfajta elfojtás is bennem) de ha meglátom a Károly körutat, a Zsinagógát, a Dohány utcát – akkor azért belefájdul a szívem.

Vettünk pár nadrágot, és elköltöttem az ajándékba kapott Libri-utalványt az új Oksanen és Tóth Krisztina könyvre.

Most pedig megnézem végre a Wall Street farkasát.

 

A nagy szépség

Megnéztem tegnap végre A nagy szépség című filmet. Szerintem csodálatos,  ilyen egy igazi művészfilm, mely valóban a rendező látomását közvetíti felénk. Olyan volt, mint egy hosszúra nyúlt videoklip, képeslap, amely Róma minden arcát, mint egy nőét bemutatta – s mindezt egy férfi nézőpontjából. Ráadásul egy bennfenteséből, mivel a film nyitójelenetében „kivégzik” az igazi japán turistát, akitől várható lenne némi tárgyilagosság, halálával azonban mindent elural a szubjektivitás.

Tobzódunk  is az extremitásokban, pillanatonként ér minket újabb vizuális inger, de rövid időn belül az is világossá válik, hogy csak egyetlen célja van: elfedni az ürességet, a magányt, a csalódottságot, amely a római társaság öncélú hedonizmusából, sehová sem vezető dekadenciájából adódik. Ebben a filmben semmi sem egész, minden csak töredékben van jelen, a rendező csak jelzésszerűen felvillant dolgokat, de nem ismerünk meg semmi mást belőle, csak a villanást, nincs mélysége, még a hatást sem várja meg, amit esetleg kiváltana.

Ezért tér vissza állandó lejtmotívumként Flaubert mondása: „Megpróbáltam könyvet írni a semmiről.”

Ugyanez a cél mozgatja Sorrentinot, és ő sikerrel is jár. Amit könyvben nem lehet megírni, azt a film játszi könnyedséggel adja vissza – itt él, lélegzik a felszínesség.

Akinek van egy kis esze, az kilép ebből a világból, és keresni kezd valami sokkal valódibbat, igazabbat, mint ez.

Szép film ennek ellenére. Vagy épp ezért.

A könyvtolvaj

Mert az élet tényleg  nem ígért semmit. Nem úgy, mint a Halál, aki a narrátor, és már a film első percében – ahogyan ő fogalmaz – „lelövi a poént”, vagyis mindenki meg fog halni. Sajnálatos módon alulértékelt film A könyvtolvaj, főleg látva, hogy mennyire túlértékeltek bizonyos filmeket az idei Oscar-díjra jelölésnél, míg ezt csupán a zenéjéért jelölték.

Pedig a film meseszépen van fényképezve, a  filmbéli Mennyország utca varázslatos, minden olyan finom és szép benne, hogy néha el is feledkezünk arról, hogy a náci Németországban vagyunk, s beleveszünk a szavak világába, amelyet az eleinte még írástudatlan Liesel fedez fel magának, s ezzel együtt a világot is, melyben kapcsolatokat épít.

Ám, a teremtett világgal szemben ott a valóság, a kegyetlen, embertelen kor, amely szétzúzza ezt a megszülető csodát, és megkönnyezzük azt. Szép és értékes film lett.

saving her

Tegnap két Oscarra jelölt filmet is sikerült megnéznünk. Az egyik (Saving Mr. Banks) klasszikus, cukormázas történet, amely a Mary Poppins-történet megfilmesítésének jogairért küzdő Walt Disney közel húszéves harcát, az írónő vívódását, és a megírás körülményeit mutatja be, azt, hogy milyen szenvedés állt a háttérben, amiből egy ilyen csodálatos hős született, mint Poppins. A két főszereplő garancia volt arra, hogy jó lesz, és épp elkerüljük a sziruposságot: (bár nekem ezzel sincs semmi gondom) Emma Thompson és Tom Hanks.

A másik film egészen új vonulaton haladt: Spike Jonze rendezése, a HER  abban a jelenben játszódik, ahol az emberek mesterséges intellingenciákkal társalognak, és beléjük szeretnek. Azonban ennél sokkal fontosabb a valódi szál, a nagyvárosi ember magánya, az örök emberi, hogy akár megalkuvás, kompromisszumok árán is, de kapcsolatban maradjunk egymással.

Még akkor is, ha csak üresség és szomorúság vár minket a felbomlása után. Minden egyes nővel. Legyen az feleség, barátnő, szeretnő, alkalmi kapcsolat, és test nélküli operációs rendszer.

Ez egy igazán különleges, szép és egyedi film, látni kell.

allezusammen

Kijavítottam 185 darab felvételi dolgozatot, majd egész héten fizi(k)oterápiás kezelésre és gyógytornára jártam, (ez így lesz még február végéig) továbbá meghoztam azt a döntést, hogy nem jelentkezem minősítőnek – így a hétvégére igen csak leamortizálódtam, és most sem jobb.

Megnéztem ráadásul az Augusztus Oklahomában című filmet, ami tényleg jó, mindent megbocsátottam Julia Roberts-nek, és közben azon gondolkodtam, hogy ez pont az a filmbeli szituáció, amelyet jobb nézni, mint benne lenni….

Mindenesetre holnaptól nekikezdek a portfólióírásnak, ahogy összeszámoltam, kb. 130 oldal, amit meg kell írni, plusz a szkennelések és a többi ….. mondjuk úgy, hogy „melléklet”.

Nem kezdődhetne inkább most a hétvége?!

mud

Nem értem, hogy mostanság miért csinálnak ennyire hosszú filmeket az alkotók? Miért nem működik jobban az egészséges arányérzék, a kevesebb több-elve az utolsó vágásnál?

Itt van például a Mud, ami a férjem szerint az utóbbi hónapok legjobb filmje. Sajnos én untam, túl hosszúra nyúlik az a rész, amíg egyáltalán elindul valami, egyszerűen elfáradok a figyelésben, a várakozásban. A Stand by me-re hajazó motívumok, a naiv, természeti lény kissrác, és az ő felnőtt megfelelője is ismerős sok helyről, a szerelem miatti elbukást, a szükségszerű csalódást is láttuk már. Szépek a folyóról készült felvételek, de hogy a film a folyó lassúságát hivatott megjeleníteni?

Sajnos,nekem túl hosszú lett, közben elveszett a varázs.