Hétfő este elindultunk mi is az adventi vásárokba, ahol is szomorúan konstatáltuk, hogy a negyedik adventi vasárnappal együtt szinte mindenhol véget értek a rendezvények, és egy-két kósza bódé emlékeztet arra, hogy egy hónapig zajlott az élet a tereken. Ennek megfelelően szinte alig voltak emberek az utcákon, a vásárokon, ami egyrészt jó volt, mivel nem kellett tülekedni, másrészt meg le is vesz a hangulatból.
Így inkább csak egy nagyot sétáltunk, kezdtük a Városház téri karácsonnyal, ahol kolléganőm férjének kézzel épített kis temploma van kiállítva, folytatjuk a Vörösmarty térrel, ami már teljesen úgy néz ki, mint a bécsi karácsonyi vásár, és ahol megismerkedtünk a HunDog nevű kajával, majd átsétáltunk a Király utca-Gozsdu udvar részhez. Itt végre megláthattam, hogy mekkora brutális nagyot változott a környék, mióta eljöttünk onnét: a gasztroforradalom központja lett a Síp utca környéke.
Gyakorlatilag minden menő új hely ott nyitott meg: Spíler, Pad Thai, ramenka, Paneer stb.
Mi mégsem ezekbe ültünk be, hanem egy múlt csütörtökön nyitott helyre, a Karavánba, ami a magyar street food mennyország lesz. A koncepciója zseniális: egy foghíjtelekre sátrat húznak, abba beáll kilenc kis kamion, mindegyik másféle gyorskajával, és árulnak.
Mi kolbásszal és libatöpörtyűvel töltött lángost ettünk, a Lángos Máshogynál.
Nagyon finom volt, ennek ellenére másnap beteg voltam tőle. Hiába elszoktam már attól, hogy este kilenckor egyek, ráadásul nehezet.
