Kategória: apróság

szépség

A mai nappal annyira telítődtem a még el sem kezdődött, de már minden pillanatunkat meghatározó tanfelügyelettel, minősítéssel, önértékeléssel, hogy innen kezdve nem vagyok hajlandó a szükségesnél több energiát beletolni. Igyekszem minél jobban elkerülni, hogy foglalkozni kelljen velük.

Helyette visszatérek a szépség kutatásához, azokhoz a rejtett erőkhöz, amelyek a világ kusza, kerek, ezerszínű koszorút fonják.

Szeptember 24-e van, és mintha sosem lett volna nyári szünet, annyira fáradt vagyok.

Legyen már ősz, legalább a melegnek legyen vége. Más, reális vágy beteljesülésére úgysincs kilátás.

Szóval, visszatérek. Elég volt a migrénből és a fájó gyomorszájból.

egy hete…

…ilyenkor épp meggyújtottuk a tüzet, amin szalonnát és pillecukrot sütöttünk az osztállyal. Rajongó lettem, pedig azelőtt sosem vonzott ez a fajta mesterséges édesség. De, amikor megkóstoltam:  a kívül roppanós, karamellizált, belül folyós cukor levett a lábamról.

Egy hete még mindig nyugis volt, most pedig a tanfelügyelet és az önértékelés köti le szinte minden – nem tanítással  töltött -gondolatomat.

Nem jó ez így.

nyári váza

Ma nem bírtam tovább, és amikor mindenki elment valahová a tanáriból, nekiálltam lefesteni a három érdekes formájú üveget, amelyekből terveim szerint fehér-kék nyári vázák lesznek. Most persze még csak lealapoztam őket, holnap jönnek a csíkok, pöttyök, hullámok.

Hihetetlenül jólesett, teljesen kikapcsolt arra a fél órára, amíg pepecseltem velük.

Lehet, hogy ez is a megoldás része lesz? Visszatérés a kreatívkodáshoz?

11312633_1018824988173783_293153873264793654_o….és használatban

WP_20150527_007

végefelé

Úgy néz ki, hogy a szokásos év végi osztályfőnöki teendők és érettségiztetés őrületét leszámítva, szakmailag igen nyugis utolsó két hónap elé nézek, mivel idén sem kaptam sem emelt vizsgáztatói, sem érettségi vizsgaelnöki megbízást. Nagyon szomorú vagyok a tendencia miatt, mivel ez már a második év, hogy nem kapok semmit, de annak is örülök, hogy kisebb rajtam a felelősség, és tudok koncentrálni például arra, hogy mindent megtegyek azért, hogy a jövő tanév nyugodtan, tervezhetően indulhasson – minden tananyagnak a tervezett végére fogok érni, sőt meg is haladom azt. Kézműveskedek majd az osztályommal, és a meglévőnél is többet foglalkozom majd a faktosaimmal. Végső soron nem bánom, hogy így alakult.

megtörtént

Tizenhat és fél évet kellett várni rá, de végül megtörtént: elvágódtam és térdre estem az egyik óra közben.

Az egyik rémálmom volt, a diákok és én is halálra rémültem, főleg, hogy ráestem a térdemre, és nem bírtam felállni. Így most vizes ruha a bedagadt térdemen és az oldalamon egy hatalmas kék folt.

Beleakadt a lábam a dobogóba…

natúr

Tavaly úgy döntöttünk, hogy idén két fánk lesz: egy kicsi, natúr színű díszekkel nekem november végétől, és egy másik nagy, mindenféle színes, giccses díszekkel lippinek.

Meg is kaptam november végén, fel is díszítettem – és rájöttem, hogy nekem ez egyáltalán nem tetszik. Kellenek a színek, a sok piros főleg.

Valami olyasmi tetszik most, a kékekkel, mint amit a fejlécbe tettem.

Nagyon megnyugtató egyébként, hogy a múlt heti karácsonyfa-és macskakiállításon is ugyanazt a fát és cicát választottuk lippivel. Ez nagyon jó érzés.

elviszi az ördög

Nekem is van ám véleményem az Ördögről, de van ám! Nagyon naiv lehet akkor, ha elhiszi, hogy magának köszönheti mindazt, amiben az elmúlt tizenhárom évben része volt, és nincs tisztában azzal, hogy ő csak egy kiválóan sikerült marketing „terméke” az RTL kiváló menedzsmentjének. Biztos vagyok benne, hogy el fog tűnni hamarosan, és nagyon rossz lóra tett.

A másik, hogy – tartsanak régimódinak – így, ilyen gerinctelenül nem vágjuk át azt, aki tizenhárom éve az életünk.

grand

Egyre rosszabb az álmatlanság, illetve az össze-vissza alvás-dolog, és egyre rosszabb a kedvem, ahogy egyre fáradtabb vagyok, úgy leszek egyre ingerültebb, egyre könnyebben jövök ki a sodromból, pedig minden pillanatban egy zen buddhista szerzetes nyugalmára vágyom. Minden fáraszt, mindenről úgy érzem, csak az energiáimat szívja le, és nem pótlódik helyette semmi. Remélem, hamar véget ér ez az időszak, mert nekem a legrosszabb magamat elviselni.

Múlt vasárnap eljutottunk az újjáépített Kossuth térre, nekem nem nyerte el a tetszésemet, nagyon hiányoznak a fák, és borzasztó nézni, hogy a maradék kis növendéket pedig kiöntötték betonnal…minden beton lett egyébként,  József Attila-szobor versidézete pedig hibás, kimaradt egy vessző. Tudom, nagyon negatív vagyok….így ezt abba is hagyom.

Hétfő este utoljára voltam gyógytornán, sikerült úgy meghúznom az izületeimet, miközben még ömlött is be a hideg levegő, hogy kedden már alig bírtam kimászni az ágyból. Ekkor még arra tippeltem, hogy egyszerű izomláz, de szerda reggelre egyértelmű lett, hogy ez ennél sokkal súlyosabb, tipegni bírtam csak, ha leültem, akkor felállni nem bírtam…így hazajöttem és gyors segítségként Voltaren-t vettem be, amitől tíz perc múlva már aludtam, ezek után öt körül már fel tudtam állni, estére pedig ki is egyenesedtem. Közben persze megtudtam, hogy minden rossz, amit én óravázlatként, reflexióként csináltam, de csak abban erősített meg, miután padlóra küldött  kb. két óráig, hogy egy percet sem vagyok hajlandó tovább ezzel foglalkozni és így, ahogyan vannak most, feltöltöm. Egyébként sincs rá több időm, jövő héten intenzív hét, aztán vizsgák, majd jönnek az erdélyiek, zenei gála, tavaszi szünet, Civitas-verseny, érettségi felkészítés, majd már az érettségiknél, a javításoknál és az osztálykirándulásoknál vagyunk. Uszkve másfél hónapra napra be vagyok táblázva.

Ma egyébként végre eljutottam a Maggie’s-be, csodaszép holmik vannak, kis osztályommal pedig megnéztük moziban az új Wes Anderson-filmet, ami megint csak bűbájos mese, csodaszépen fényképezve, kiváló zenével, és nagyszerű színészekkel. Szerintem nekik nem tetszett, de voltak annyira bájosak, jól neveltek, hogy erre nem tértek ki.

Ma lenne egyébként apa 68 éves. Csak holnap tudok a sírjára virágot vinni. Átkozott távolság!