Kategória: állati

Mióta Béla macskánk  – a kisherceg – itt van, alig alszom. Állandóan bunyózik Lujzival, aki nehezen viseli, hogy a területét meg kell osztani mással. Sok probléma adódik ebből, de ma éjszaka valami kivételes is történt.

Arra ébredtem, hogy Lujzika a bal oldalamhoz dőlve édesdeden alszik, míg Béla a jobbomnak dőlve, a mancsát kezembe téve szunyókál.

Idilli pillanat volt. Kár, hogy negyed másodperc múlva – mikor magukhoz tértek – folytatódott a fentebbi harc.

méhes

A napok továbbra sem egyszerűek, és egyre inkább bonyolódnak. Bankváltás közben vagyunk, erre letilt minket a még jelenlegi számlavezető bank egy netes tranzakció miatt. Hiába  hívom fel, hogy mi kezdeményeztük az átutalást, ők akkor is letiltanak, azonnal levonják a 12 ezer forintos kártyatiltási díjat, és hiába mondjuk, hogy nem kérünk kártyapótlást, mert otthagyjuk őket, 10 percen belül érkezik az sms a két kártyapótlási tranzakció pénzösszegének levonásáért. Több ezer forintot költök velük telefonbeszélgetésre, minden beszélgetéskor épp az ellenkezőjét mondják annak, amit előtte. Hiába vagyunk társtulajdonosok, egyikünk sem intézkedhet a másik nélkül, még meghatalmazással sem. Annak idején azt ígérték, hogy mindent el tudunk intézni, ha a másik bemutatja a meghatalmazást. Most, hogy levonták a díjat, újabb 120 napot kellene várni, amíg visszautalják az összeget. Addig persze menne még négy hónap folyószámlavezetési-díj nekik, közben kitalálnának még egy-két újabb kártyatiltást….anyátokat. A májusi fizuk már a másik bankhoz mennek, és mindent, egészség-és nyugdíjpénztárt is ott indítunk el, ezt a régi számlát pedig még négy hónapig fenntartjuk, de a kártyákat leadjuk, és csak a minimális 400ft-os számlavezetést kérjük. Prémium ügyfelek vagyunk, és így bánnak velünk. Maradjanak csak magukra. A panaszainkat kivizsgálták, egyiket sem tartották jogosnak, ha nem értek egyet, forduljak a felügyeleti szervekhez és pereljem be őket…Persze.

Mindezt a letiltást sikerült akkor eljátszani, mikor Pöttyösön életmentő műtétet kellett végrehajtani, és épp a kórházban kellett volna fizetnie a férjemnek. Szegény, zokogva hívott, hogy ott áll a letiltott kártyával és nem fér hozzá a saját számlánkhoz…Sosem bocsátom meg nekik….

Drága kutyánkat teljesen kipakolták, méhgyulladással került kórházba, másfél kilót szedtek ki belőle. Napokig nem evett, elvesztette az önbizalmát, rettegett az egyedülléttől – mostanra kezd normalizálódni a helyzet, holnap varratkiszedés, gondolom, nagyon meg fogja viselni ismét….

Minden nap tablóztunk, az osztállyal kapcsolatos utolsó rengeteg tennivaló közepette telnek a napok. Már mindenki nagyon várja, hogy végre vége legyen, és jöjjön egy cezúra, hogy aztán soha többé ne folytatódjon ugyanúgy már semmi – legalább is a diákoknak.

 

 

Pepe

Van nálunk vendégségben egy kismacska, Pepe. Sosem gondoltam volna, hogy ez a pár dekás, három hónapos apróság Lujzink lelkében teljes összeomlást eredményez. Hihetetlenül féltékeny, haragszik ránk, minden pillanatban érezteti velünk a dühét amiatt, hogy idehoztuk. Úgy tűnik, hogy a bizalom, az elvesztésünktől való félelem visszaváltoztatta őt abba az utcacica állapotba, amikor megmentettük, és még utána is hónapokon keresztül rettegett.

Egyszerűen elvesztette az önbizalmát, akárhogyan elhalmozzuk szeretetünkkel.

 

túl ilyen, túl olyan

Túl könnyen hagytuk magunk mögött az ünnepek világát, túl gyorsan kellett visszarázódni, és túl sok mindennel kellett végezni a héten – elfáradtam, ismét lemerültek a feltöltött lelki akkumulátorok.

Hétfőn este ötig tehetséggondozás, kedden félévi beszámoló elkészítése, szerdán gyógytorna, (sokkal jobban bírtam, mint gondoltam) csütörtökön megkezdődtek az osztályozó konferenciák, pénteken lippi Kecskeméten adott elő egy IBUSZ-konferencián, én pedig átpakoltam a nappalit, hogy  legyen valamiféle „dolgozósarkam”, és ne kelljen a szoba másik végébe vágtáznom egy papírral, könyvért, hanem a kezem ügyébe essen, szombaton a portfólión sokkoltam magam és megkaptam a felkérést arra, hogy jelentkezzek minősítői tanfolyamra, ma gerincpárnát vettünk, este megnéztük az About Time című filmet, (mindenkinek ajánlom, végtelenül bájos, kiváló angol humorral) kijavítottam kb. húsz dolgozatot, összeállítottam a hetet, és estére kidőltem.

Most kellene, hogy kezdődjön a hétvége.

Helyette lesz minden nap osztályozó ismét, szombaton pedig írásbeli felvételi, majd vár kb. 100 dolgozat, hogy kijavítsam, és még egyszer ennyi, hogy felüljavítsam.

Közben meg zokogok ezen, mert se Lujziról, sem Marci kutyáról nem fogunk megtudni soha semmit, hogy ki dobta ki az utcára, miért, mennyit éhezett, milyen fájdalmai voltak, (nagyok, mert Lujzi például majdnem megvakult, méreggel kellett kezelni a szemét…) és mi történt vele, hogy sokáig rettegett mindentől, Marcit pedig még mindig nem lehet magára hagyni. Épp erről beszéltem lippinek a héten.