Gondolom, sokan nem értenek egyet velem, de inkább ez az őszies időjárás, mint a két hétig negyven fok.
Felöltözni mindig lehet, de hetekig izzadtságban fürödni, alvás nélkül létezni nem.
Mindenképpen kell a légkondi jövőre a lakásba.
Hónap: 2015. július
szomorú, nagyon szomorú…
14 éves koromtól ingázom szülőfalum és különböző városok között. Nemhogy javulna, de egyre rosszabb az utazás. Régen voltak buszok, amik a vonathoz kimentek, aztán megszüntették őket. Illetve csavaros észjárással olyan menetrendet készítettek a volánosok, hogy nem tudtad elérni az induló vonatot, vagy épp ki sem ment az állomásra a busz, hanem elkanyarodott még előtte. Leszoktak hát az emberek a vonatozásról. Ezután a kihasználatlanságra hivatkozva megszüntették a jegypénztárt is. Ma már csak úgy tudok Pestre eljutni, ha megkérek valakit, hogy autóval vigyen ki az állomásra, és a vonaton megveszem a jegyemet….remélem, nem fog megbüntetni a kalauz. Közben pedig a kisfalvak meghalnak, mert így – ha még lenne is – munkába sem lehet járni. Tiszaújváros 20, Miskolc 25 km – és gyakorlatilag megközelíthetetlen autó nélkül.
Azt írja….
…. az újság, hogy alváspanaszok ellen a legjobb, ha kellőképpen átszellőztetünk, és húsz fok körülire hűtjük a szobát.
Aha. Ha addig élek is, jövőre beszereltetjük a légkondit. Ez elviselhetetlen.
Mindenki eltűnt, válasz a levelekre senkitől nem jön.
Filmeket nézek. Láttam a Császárok klubját, a Vadon-t, a Sils Mária hegyeit. Mindegyik tetszett, mindegyik hiányérzetet keltett bennem.
Könyveket nem bírok olvasni. Elkezdtem a Gulliver-t, három oldal után az agyamra ment. Az Anna Karenina-val ugyanez. Csak a végtelen modorosságot érzem.
Gyakorlatilag a könyveink 80 %-ától bármikor szívfájdalom nélkül meg tudnék válni.
Kapott könyvek emberektől, akik nem ismerik az ízlésemet, kötelező, ám sosem szeretett klasszikusok, posztmodern próbálkozások, szótárak, lexikonok – és az albumok, amiket sosem fogunk már használni!
Én nyugodt szívvel megejteném a selejtezést, elajándékozást, de a férjem nem válik meg tőlük.
Jó érzés volt az is, hogy miután végre letelt az öt év, minden számlát, nullás igazolást kidobhattam az előző lakással kapcsolatban. Apró pici fecnikre szaggattam, ráment egy teljes napom.
Hihetetlen mennyiségű papírt dobtam ki.
Ennyivel is kevesebb, hálistennek.
Pepe cica nyaralása is véget ért. Tüneményes macska volt, hiányozni fog.
hóesés
Most, hogy mindenki itthon van a hétvégén, és megy ezerrel a légkondi és a ventilátor, óránként megy el az áram. A lift már bekrepált, de a gépeknek sem tesz túl jót. Gondolom, hogy minek a következménye….
Közben készítettem motivációs lapokat, melyeknek fejrészében csak ennyi szerepel: Még ennyi nap van hátra a nyári szünetből!, és egy kérdés: Mit tettél ma magadért?. Aláhúzva, hogy tételesen fel kell soroljam, mivel járultam aznap hozzá a jobb testi és lelki közérzetemhez.
Óriási, és azonnali közérzetjavító „intézkedés” lenne, ha befejeződne a hőség. A 30 fokot simán bírom, azzal semmi bajom, de ezt ami most van, nehezen viselem. Ha éjszaka lehűlne egy kicsit a levegő, nem lenne semmi gond, de most az éjszakák még rosszabbak, mert akkor adja ki magából a fal az egész napi hőséget.
Ha belegondolok, hogy ötven év múlvára sivatagot vizionáltak Miskolc környékére, akkor elborzadok. Közben Ausztráliában meg húsz centis hó esett. Zseniális ez a kép, van benne valami, ami megkap.
Az is eszembe jutott, hogy bizonyos emberek mennyire haragtartók, mennyire tudják magukban hordozni sérelmeiket. Én erre is képtelen lennék.
nehéz meleg
általános
„Már a felső tagozatban is a pénteki utolsó óra előtti szünetet szerettem a legjobban: mikor már majdnem vége a munkának, ám mégse. Lehet ábrándozni a közeli szabadságról, mely azonban – kilépve a sulikapun – mindig szétfoszlott kezeimben. Megálmodni igen – élvezni sosem.”
Tóth-Barbalics István: Aforizmák
Így valahogy. Minden élethelyzetre érvényes.
Pepe
Van nálunk vendégségben egy kismacska, Pepe. Sosem gondoltam volna, hogy ez a pár dekás, három hónapos apróság Lujzink lelkében teljes összeomlást eredményez. Hihetetlenül féltékeny, haragszik ránk, minden pillanatban érezteti velünk a dühét amiatt, hogy idehoztuk. Úgy tűnik, hogy a bizalom, az elvesztésünktől való félelem visszaváltoztatta őt abba az utcacica állapotba, amikor megmentettük, és még utána is hónapokon keresztül rettegett.
Egyszerűen elvesztette az önbizalmát, akárhogyan elhalmozzuk szeretetünkkel.
ne is legyen
Szvoren Edina: Nincs és ne is legyen (novelláskötet)
– középpontban mindig a család, ami nem működik
– hétköznapi emberek névtelenül, behelyettesíthetők, hibáik megvilágítva
– teljes kilátástalanság, érzelmi hulla mindenki, elviselhetetlenül boldogtalan élet
– minimalista mondatok
Összességében: brrrr…… a hideg, a végtelen hideg az úr.
egó
Sosem lehet előre tudni, hogy mikor futunk bele egy olyan beszélgetésbe, amely bár könnyednek tűnik, mégis olyan lelki tartalékot ad az embernek, amibe belekapaszkodhat, mikor megint kidől egy, életének tartóoszlopai közül. Pedig csak ennyi hangzik el: „rájöttem, hogy nekem óriási menedék a vallásom, mert az egó legyőzésére tanít.”
Mióta küzdök már ezzel? Hányszor mondta a férjem, hogy túl nagy az egóm, és nincs bennem alázat? Hogy hatalmasak az elvárásaim az emberek iránt!
Mind egó, egó és egó.
Nem lesz így békém sosem. Le kell győznöm az egómat.
rozs meg benne a fogó
Meglehetősen nagy ellenszenvvel viseltettem a Zabhegyező címének megváltoztatása iránt, mikor először hallottam a Barna Imre-féle új fordításról. Mivel minden fordítás egyben ferdítés, így fölöslegesnek tartottam, hogy egy már bejáratott, ismert és szeretett mű címét most gyorsan le kell fordítani pontosan, és akkor már minden oké lesz, mert aktualizáljuk a regényt a mai kamaszok nyelvére, és még el is tűnnek a Gyepes Judit-féle félrefordítások.
De, aztán meggyőztem magam arról, hogy jó lesz ez, garancia rá Barna Imre személye, aki tényleg kiváló fordító, hiszen rengeteg Eco-művet ismertetett meg a magyar olvasókkal.
Bármennyire is próbáltam azonban szeretni az új fordítást, az mégsem lett jó. Vércikinek érzek olyan szavakat benne, mint az „isi”, a „sapó”, a „simli” (sild jelentésben), a „dróton van” (randizik), és így tovább. De, főleg az isi-t. Furcsa még, hogy mintha egy mondaton belül sem tudná eldönteni a fordító, hogy most kőkemény szlenget használ, vagy éppen finomkodik – és ez rettentő idegesítő.
Nincs olyan tizenhat éves, aki így beszélne, és ez a szóhasználat pont őket fogja elriasztani a regénytől.
Szerencsésebb lett volna akármelyik slammer-t megkérni, hogy irtsa ki ezeket a borzalmakat.
Részemről a Gyepes-fordításra szavazok.