Egy hét szóbeli felvételiztetés után teljesen beállt a nyakam, majd ma reggelre a derekam is becsípődött.
Hihetetlenül tud fájni, bár most már sokkal jobb. Főleg, ha arra gondolok, hogy hétvégén mennyi mindent sikerült elvégezni a lakásban, és tiszta, átlátható lett benne sok minden.
Előszedtem a húsvéti díszeket is, és sikerült egy csodálatosan szép koszorút is vennem.
Mindig azt gondoltam, hogy a pasztellkék – bár nagyon tetszik nekem – nem illik hozzám, de ez a koszorú az ellenkezőjéről győzött meg.
Megnéztem még tegnap a Foxcatcher-t is. Ez is szép, lassú, vontatott film, a szokásos pszichopata karakterrel.
Tényleg nem tudom, miért szeretnek ilyeneket nézni az emberek.