Mostanában igyekszem nézőpontot váltani egy-egy vitás kérdésben, elviccelni a dolgokat, de nem tudom miért, a papokkal szemben elvesztem az önuralmam. Túl sokat várok tőlük, talán. Példaképnek akarom őket, és rendkívül tud idegesíteni, amikor emberi, és borzasztóan gyarló jellemvonásaikkal találkozom…ugyanúgy fóbiám van velük kapcsolatban, mint például a bohócokkal.
Egyébként meg jó ez a kis hóesés illúzió, miközben szól a Klasszik Rádió.