Ma van a születésnapom. Sokadik, szóra sem érdemes. Inkább bosszantó, mint kellemes dolog. Szomorú is, mióta apa nincs velünk – semmi értelmét sem látom az ünneplésnek, csak nyűg. Mindenkit lebeszéltem a tortáról, az ünnepi ebédről.
Beteg vagyok és nyűgös. Megfáztam ebben a furcsa időben, lázam van és köhögök.
Holnap meg kezdődik a munka. Pedig még nyár sem volt. Vagy ez az idei nem nyár volt.
Megint zárás, megint kezdés. Most: utálom.