Csütörtökön megérkezett végre mamámhoz a férjem, így mehettünk vásárolni, ahol sikerült két újabb táskát vásárolnom – olyat, ami mindig kell. Estére leszakadt az ég, olyan hideg volt, hogy már a begyújtást fontolgattam magamban. Végül a fejre húzott vastag takaró lett a megoldás.
Pénteken anya lippivel kontrollra ment, hálistennek minden vizsgálati eredménye negatív. Visszajöttünk Pestre, közben megálltunk Gyöngyösön. Hazaérve egy rendkívül bosszantó hírről értesültem. Ismét felmerült bennem az a kérdés, hogy minek az osztályfőnök, ha nem tartják fontosnak tájékoztatni?
Egy biztos. Ha az osztályom elballag, soha többé nem vállalok másikat, csak ha köteleznek rá.
Egy ilyen magas érzelmi hőfokkal égő embernek mint én, teljes lelki tönkre menést jelent a visszajelzés hiánya.
Ma reggelre beteg is lettem persze – éljen a pszichoszomatika! Torokfájás, bedagadt jobb mandula – mind, mind a kimondhatatlan szavak miatt.
Még folytatom.