Megvettük ma a festékeket, illetve a laminált padlót. Az előbbi – a korábbi tervekkel ellentétben – mégsem a Platinum, hanem a Héra Prémiumból lett a csokoládé és a minimál bézs. A plafont fehérre festjük, mert egy életre szóló „kaland” volt a másik lakás, ahol az egész szobát bambuszzöldre mázoltuk, a plafonnal együtt, majd csak sasoltuk, és olyan érzésünk volt, mintha egy barlangba költöztünk volna. Utáltuk.
Az, hogy teszünk-e fel díszlécet még nem dőlt el, egyelőre meglátjuk milyen lesz festés után.
Mindig is ilyet akartunk:
A laminált padló pedig olyan sötét, mint a tükör széle. A bútoraink is ilyen sötétek, és azért vagyok sokszor dühös magamra, amiért elhittem, hogy ne vegyek több ilyen színűt, mert depressziós leszek tőle. Aha. Hát, én mindig a színektől leszek rosszul.
Másnál tetszik, magamnál/magamon nem bírom elviselni.
A padlót kicsit úgy érzem, ráerőltettem a férjemre, mivel ő a padlószőnyeget kedveli. Én viszont mióta láttam laboratóriumban, hogy mi minden él és mozog a látszólag teljesen tiszta és karbantartott szőnyegben is, egyszerűen képtelen vagyok elviselni, irtózom tőle.
Remélem, a tél beállta előtt még a hálószobát is le tudjuk festeni, és akkor az egész lakásból száműzve lesz a sárga.
A barkácsáruházban még fotózkodtam egy traktoron – örülök, hogy mosolyt csaltam vele az emberek arcára.
Délután aztán már semmi extra nem történt, de végre megjött az új IKEA-katalógus – imádom!
Holnap hazautazom anyához.
Az előbb voltam lenn Pöttyössel, hűvös van, visszavonhatatlanul itt az ősz.
Nézegettem a vegafood.hu-t is, és feltett szándékom, hogy szeptembertől minden hónapban egy hétig innen fogok rendelni.