Reggel fél tízkor már a Puskin moziban, vetítésre várva. A szeptember 11-én bemutatandó Cronenberg-film meglehetősen beteg, a vérfertőzés témáját járja körül, de ez csak a vége felé konkretizálódik teljesen. A vége igazi Titus Andronicus, maga Shakespeare sem csinálhatta volna jobban.
Utána találkozó M.-mel, két év után nagyon jó volt újralátni, és örülnék, ha nem kellene újabb két évet várni a következőre. (Ezzel nem azt mondtam, hogy hármat vagy többet szeretnék.) Végre valaki, aki előtt nyitott könyv vagyok, tisztában van minden hibámmal.
Meglepően rosszul tűröm a belvárost, fáraszt a zaj, a bűz, a por és a meleg – így félóra gyaloglás és egy ruhapróba után feladom, a Blahán felszállok a metróra, és hazajövök. Itt szinte hűvös van, a szememet is pihentetem a sok zölden, és végre egy iskola, ahol együtt van a két zászló.
Este múló rosszullét, lippi ismét moziban, az év katasztrófafilmjének beharangozott A vihar magja sajtóvetítésén. Állítólag a zs-kategóriánál is rosszabb.
Hosszú ideje az első nap vihar és eső nélkül, bár ezt reggel még nem hittem el, így egész nap zárt cipőben és zokniban lenni maga a halál.
(A filmről bővebben: „A Weiss-család egy tipikus hollywoodi dinasztia: az apa, Stafford (John Cusack) korábban egy önsegítő program kidolgozásával vált sikeressé; míg az anya, Cristina (Olivia Williams) ideje nagy részében 13 éves fiuk, a gyereksztár Benjie karrierjét egyengeti. Stafford egyik páciense a színésznő Havana (Julianna Moore), aki arról álmodozik, remake-et készít a filmnek, amely a ?60-as években sztárrá avatta édesanyját, Clarice-t (Sarah Gadon). Az asszony már nem él, ám éjjelente még kísérti lányát. Benjie nemrég jött ki a rehabról, ahol 9 éves kora óta kezelték, illetve nővére, Agatha (Mia Wasikowska) is épp ez időben lép ki a pszichiátria kapuin, ahová piromániája miatt utalták be.”)