Hónap: 2014. augusztus

A sehol sem volt nyár úgy ér véget, ahogyan telt – szakadó esővel.

Visszavonhatatlanul itt az ősz – fogadom.

Remélem, leszünk annyira szerencsések, hogy egy békésebb, napsütéses változata vár majd minket az ősznek négy napig Boldogkőváralján…

 

Beszippantottak a tanév eleji teendők: az osztálykirándulás szervezése, nyitóértekezletek, jogszabályok olvasgatása, tanmenetírás, emellett még a betegséggel való nyűglődés és az autóvásárlás is.

Sajnos, elérkezett abba a korba, hogy szegény kis Mazda műszakira való felkészítése többe kerülne, mint amennyit maga az autó ér.

Így, kénytelen voltunk meglépni azt, hogy beleszámítsák őt is a vételárba….

Ide indulunk egy óra múlva.

Még folytatom.

Túl vagyunk a vásárláson, kifizettük a teljes vételárat, az autó elment KPM-vizsgára, mivel Svájcból érkezett. Aztán műszakizik, majd pedig következik az átírás, így valamikor – remélhetőleg – a jövő hét végén meg is érkezik hozzánk.

Közben elkezdtük lebontani a lakást, holnap lippi festi a plafont, én pedig csomagolok és kedd reggel elindulok Boldogkőváraljára, osztálykirándulásra.

Nagyszerű gyógyszeres adagolókat lehet venni a 390 ft-os boltban. Ezt csak azért mondom, mert többet nem követem el azt a hibát, hogy a csodálatos, nagyon retró iskolai alumínium elsősegélydobozt cipelgetem magammal a kirándulás alatt…

Kaptam a szülinapomra egy szekrénybe tehető ékszertárolót, így most felszabadult három fiókom!

 

Elég kusza voltam, de nagyon fáradt vagyok.

Éjszaka rettenetesem szenvedtem, nem kaptam levegőt, nem bírtam aludni, amikor viszont sikerült, akkor pedig rövid időn belül arra ébredtem, hogy le vagyok izzadva – nem volt túlságosan pihentető. Hatkor ébredés, forró zuhany, két kávé – ezektől nagyjából felébredtem. Nyitóértekezlet, osztályfőnöki értekezlet, munkaközösségi értekezlet – kötelező körök, éves tervezés. Kedves kollégák, jó ismét látni őket. Még nyugodtság, viszonylagos kisimultság – szeptember végére tovatűnik majd gyorsan.

Délutánra a lázam ismét fel, és még mindig nincs időpontom a dokihoz. Lemondom a holnapi konferenciát, lefekszem, tanulmányozom az órarendet, (most egy évig ő az isten) nincs meleg víz, pedig milyen jólesne most.

Neocitrán mindjárt.

 

Ma van a születésnapom. Sokadik, szóra sem érdemes. Inkább bosszantó, mint kellemes dolog. Szomorú is, mióta apa nincs velünk – semmi értelmét sem látom az ünneplésnek, csak nyűg. Mindenkit lebeszéltem a tortáról, az ünnepi ebédről.

Beteg vagyok és nyűgös. Megfáztam ebben a furcsa időben, lázam van és köhögök.

Holnap meg kezdődik a munka. Pedig még nyár sem volt. Vagy ez az idei nem nyár volt.

Megint zárás, megint kezdés. Most: utálom.

 

Csütörtökön megérkezett végre mamámhoz a férjem, így mehettünk vásárolni, ahol sikerült két újabb táskát vásárolnom – olyat, ami mindig kell. Estére leszakadt az ég, olyan hideg volt, hogy már a begyújtást fontolgattam magamban. Végül a fejre húzott vastag takaró lett a megoldás.

Pénteken anya lippivel kontrollra ment, hálistennek minden vizsgálati eredménye negatív. Visszajöttünk Pestre, közben megálltunk Gyöngyösön. Hazaérve egy rendkívül bosszantó hírről értesültem. Ismét felmerült bennem az a kérdés, hogy minek az osztályfőnök, ha nem tartják fontosnak tájékoztatni?

Egy biztos. Ha az osztályom elballag, soha többé nem vállalok másikat, csak ha köteleznek rá.

Egy ilyen magas érzelmi hőfokkal égő embernek mint én, teljes lelki tönkre menést jelent a visszajelzés hiánya.

Ma reggelre beteg is lettem persze – éljen a pszichoszomatika! Torokfájás, bedagadt jobb mandula – mind, mind a kimondhatatlan szavak miatt.

Még folytatom.

„Híves, borongó őszi nap / Beült hozzám az únalom:
Mint a madár, ki bús, ki rab, /Hallgat, komor, fázik dalom.
Mit van tennem? olvasni tán…?” 

Nem, nem olvastam – spájzot takarítottunk. Megint egy csomó cucc ment a háztól, újabb meggyőződés, hogy minél kevesebb tárgyat kell gyűjteni.

Egyébként nyugi, időnként eleredő eső, és a férjem végre felszerelte a fregolit.

Istenem, van végre fregolink! Megszűnik a szobában kerülgethető ruhaszárító.

Mindjárt tűzijáték.

Ijesztő volt rádöbbenni arra, hogy milyen játszmába próbál belevonni. Hogy a félelme olyan erős attól a változástól, amelyre én igent mondtam, és ezzel szükségképpen őt is belevontam a saját játékomba, hogy inkább minden erővel fenntartaná a kialakult status quo-t, csak ne kelljen változtatnia neki is.

Ezzel csak az  a baj, hogy ebben a szilárd rendszerben mindig enyém a rossz szerep, akit önigazolásként állít saját egója mellé.

Hát, nem. Ebből elég volt.

Címszavakban:

– gurdonyozás,

– cukkinikrém,

– napozás, hintázás.

Ja, és megvolt a mai kaland is: a mángold szedése közben az ott napozó gyíkocskát is sikerült hozzáfognom, majd mikor észleltem, sikerült a nyakamra dobnom….nem tudom melyikünk ijedhetett meg jobban…

Ma: utazás, és ilyen fények és árnyak a félig üres vonaton. Szép.

Megvettük ma a festékeket, illetve a laminált padlót. Az előbbi – a korábbi tervekkel ellentétben – mégsem a Platinum, hanem a Héra Prémiumból lett a csokoládé és a minimál bézs. A plafont fehérre festjük, mert egy életre szóló „kaland” volt a másik lakás, ahol az egész szobát bambuszzöldre mázoltuk, a plafonnal együtt, majd csak sasoltuk, és olyan érzésünk volt, mintha egy barlangba költöztünk volna. Utáltuk.

Az, hogy teszünk-e fel díszlécet még nem dőlt el, egyelőre meglátjuk milyen lesz festés után.

Mindig is ilyet akartunk:

A laminált padló pedig olyan sötét, mint a tükör széle. A bútoraink is ilyen sötétek, és azért vagyok sokszor dühös magamra, amiért elhittem, hogy ne vegyek több ilyen színűt, mert depressziós leszek tőle. Aha. Hát, én mindig a színektől leszek rosszul.

Másnál tetszik, magamnál/magamon nem bírom elviselni.

A padlót kicsit úgy érzem, ráerőltettem a férjemre, mivel ő a padlószőnyeget kedveli. Én viszont mióta láttam laboratóriumban, hogy mi minden él és mozog a látszólag teljesen tiszta és karbantartott szőnyegben is, egyszerűen képtelen vagyok elviselni, irtózom tőle.

Remélem, a tél beállta előtt még a hálószobát is le tudjuk festeni, és akkor az egész lakásból száműzve lesz a sárga.

A barkácsáruházban még fotózkodtam egy traktoron – örülök, hogy mosolyt csaltam vele az emberek arcára.

Délután aztán már semmi extra nem történt, de végre megjött az új IKEA-katalógus – imádom!

Holnap hazautazom anyához.

Az előbb voltam lenn Pöttyössel, hűvös van, visszavonhatatlanul itt az ősz.

Nézegettem a vegafood.hu-t is, és feltett szándékom, hogy szeptembertől minden hónapban egy hétig innen fogok rendelni.