Fura érzés itthon lenni, mikor kinn zajlik az élet, dolgozik mindenki, de nem mondom, hogy nem örülök ennek az egy napos szünetnek, szusszanásnyi időnyerésnek. Hajnal óta már kivasaltam a rengeteg összegyűlt ruhát, főztem gombakrémlevest, elpakoltam, olvasgattam, és beléptem a portfóliós felületre, amit be is csuktam azonnal.
Nem bírom már én az ilyen izgalmakat.
Ma még kell mennem gyógytesire, lippi meg vizsgázik, és ezzel befejeződik a továbbképzése, amit mindketten nagyon várunk már, mert ez így – munka után – elég fárasztó.
Nem is tervezek már semmit, pihenni próbálok.