Időnként meglepődöm, hogy milyen semmi kis filmeket jelölnek az Oscarra. Főleg, egy ilyen erős filmes évben, mint a tavalyi volt – és a Tizenkét év rabszolgaságot, a Captain Phillips-et, és A nő-t még nem is láttam.
Ilyen túlértértékelt film az Amerikai botrány is.Persze, tökéletesen ábrázolja a hetvenes-nyolcvanas évek Amerikáját, (bár szerintem az 54-et semmi sem múlja felül) Christian Bale és Jennifer Lawrence most is jók, van csavar is a történetben, de ugyanezt már láttuk más filmben.
„Az ember azt hiszi el, amit el akar hinni” – ahogy fogalmaz Amy Adams (Sydney, Edith karaktere) – és ezzel ki is mondatik a lényeg, ez a világ az illúzióra épül, ez mozgatja, és kilépni belőle csak az átlagember világába lehet, beleolvadni ebbe a szürkeségbe, mint mondja Bale (Irving Rosenfeld) – mert „igazából csak ez van, nincs fekete és fehér”.
Jó film, szórakoztató, de nálam nem az újranézős kategória.