Nem értem, hogy mostanság miért csinálnak ennyire hosszú filmeket az alkotók? Miért nem működik jobban az egészséges arányérzék, a kevesebb több-elve az utolsó vágásnál?
Itt van például a Mud, ami a férjem szerint az utóbbi hónapok legjobb filmje. Sajnos én untam, túl hosszúra nyúlik az a rész, amíg egyáltalán elindul valami, egyszerűen elfáradok a figyelésben, a várakozásban. A Stand by me-re hajazó motívumok, a naiv, természeti lény kissrác, és az ő felnőtt megfelelője is ismerős sok helyről, a szerelem miatti elbukást, a szükségszerű csalódást is láttuk már. Szépek a folyóról készült felvételek, de hogy a film a folyó lassúságát hivatott megjeleníteni?
Sajnos,nekem túl hosszú lett, közben elveszett a varázs.