Lezárult egy kisebb szakasz, és végre betömték a fogamat is. Bár közölte a doki, hogy kivette a harapásból, tehát fogként a továbbiakban nem fog funkcionálni, de legalább nincs ott is luk.
Ha belegondolok a morálfilozófiába, így kezdődik minden hanyatlás. Előbb csak megjelenik egy pici apró luk, repedés, hiány, ami a későbbiekben teljesen átveszi az uralkodást, és végül marad már csak a sötétség.
Végül mindig csak valaminek a hiánya tölti ki az életünket, az lesz a van, a nincsből kinövő valóság, bármily morbid is.
De, most csak örüljünk, hiszen csodálatos előadást hozott össze kis osztályom, mindenki erején felül teljesített, hangosan és érthetően beszélt – nagyon megható volt őket a színpadon látni!
Megvan végre a hófehér mini tearózsa tő is, amire régen vágytam, hófehér és illatos az adventi koszorú is, kaptunk ajándékba egy előszobafalat is, amit hamarosan fehérre festünk majd le, hogy lebegő legyen a térben.
Történnek jó és kevésbé jó dolgok is, így van ez.