A második jó tanácsom talán az lehetne magamhoz, hogy ne loholj már az ég szerelmére állandóan, nyelvet lógatva és mindent összehordva, hebrencseskedve – mert egyszerűen nem néz ki jól! Izzadsz, lihegsz, nem szép látvány. Gondolj bele, mennyivel vonzóbb az az ember, aki hűvös nyugalommal kezeli a dolgokat, megrágja és jól meg is emészti, magával megbeszéli a dolgokat annál, aki tűzben égve és izzadva, egyszerre szeretne mindent megoldani.
Neked állandó gyomor-és felsőlégúti problémáid vannak, se kiköpni, se megemészteni nem tudsz dolgokat, marad az elfojtás, és aztán a betegség.
Belegondoltál, hányszor marad el ilyenkor a valódi megértés, a pontos fogalmazás, a kogníció?
Jobb helyette az érzelem, a kapkodás, az idegeskedés?
Adj már időt magadnak, gondold át mit akarsz, ne reagálj azonnal, ne egyél és dolgozz egyszerre, állíts sorrendet, és válaszd külön a dolgokat!
A hétvége az hétvége, más is várat a válaszlevelekkel, neked is kell a regenerálódás, te vagy saját magad munkaeszköze – jutalmazd már egy kicsit magad! Ne akarj egyszerre mindent megoldani, mindenben a legjobb lenni és végül szétaprózni magad!
Valami ilyesmi, értitek.
ezt mantrázom én is mindig a babámnak….
Te vagy saját magad munkaeszköze – Marlen, ez zseniális!
örülök, hogy végre valami jót is írtam 🙂