Az elmúlt héten két könyv végére került pont, és egyik sem okozott katarzist, de még mestermunkának sem minősíteném őket. Szécsi Noémi Nyughatatlanok-ja nagy csalódást okozott, mivel a hölgy eddig mindig magas színvonalon teljesített, igényessége megbízható volt, de ez a szabadságharcos múltba helyezett nagyregény kifogott rajta – egyszerűen untam. Mint ahogyan Cserna-Szabó zseniális című „Szíved helyén épül már a Halálcsillag” című legújabb művét is. Túl sok volt az egy – igen csak hullámzó teljesítményű – könyvön belüli két könyv, főleg, hogy nem bírom a westernt. S bármennyire kárhoztatja is a szerző Mókust, aki brutál csersav helyett zamatokat és szamócaillatot keres a borban, s így élvezhetetlenné teszi azt – ő maga is ezt teszi, legalább is így éreztem.
Ettől függetlenül töretlen a lelkesedésem mindkét szerző iránt, imádom őket.