Azt hiszem, az életem megrekedt egy ponton, melyről ma bebizonyosodott, hogy csak körbe-körbe járok, s az is, hogy tévút, sehová sem vezet.
Azt hittem, az egyre rövidebb haj majd karaktert és ellenpontot ad, és visszavezet a helyes útra.
Azt hittem, ha mindent átvizsgálok, rendszerezek magam körül, ha leselejtezem a régi, elavult dolgokat, akkor valahol megtalálom majd a lényeget.
Azt hittem, ha egyre többet és többet dolgozom, az majd segít.
Mára egyértelműen bebizonyosodott, hogy csak így magától nem fog menni a megújulás, ami nekem a jól bevált, igazi utat jelentette.
Nagyon, nagyon össze kell kapnom már végre magam, nekem kell tényleg tennem érte – különben sok dologtól elbúcsúzhatok.
Legelsőként a térdeimtől.
http://tinyurl.com/cghdn3r
Sajnos, ez ismerős… mármint a térdfájás. A kiutat megtalálni belőle pedig nagyon nehéz…
sajnos tényleg nagyon nehéz, főleg ha olyan minősíthetetlen viselkedésű orvossal hoz össze a sors, mint engem tegnap a fehérvári kórházban…több, mint 2,5 órával a rendelési idő kezdete után ordítva(!) érkezett az orvos, aki rábökött néhány ismerős betegére, majd közölte a többi várakozóval, hogy ma nincsen rendelés (megjegyezném, hogy telefonon kell bejelentkezni és adnak időpontot, szóval senki nem próba alapon ment oda a rendelésre tegnap sem), mert neki dolga van, menjünk más orvoshoz, kérjünk új időpontot, stb.
felháborító, mert előtte velem megcsináltatták a röntgent, de meg már nem vizsgált senki sem…
azért kitartás, drukkolok és jobbulást Neked!