Mikor a Hivatal visszaigazolta, hogy ténylegesen és véglegesen felvételt nyert hozzánk, vagyis elértük azt, amiért több mint fél évig együtt dolgoztunk, és én felhívtam, hogy elújságoljam neki, és a vonal végén nem a papa ismerős hangja szólalt meg, az a kedves, mély, öblös nagypapás, hanem egy magas vékony, női – már tudtam, hogy baj van.
Húsvéthétfőn összeesett, már nem is tért magához, s a múlt héten meghalt.
Sosem tudta meg, hogy teljesült élete egyik nagy álma, a fia jó helyre került gimnáziumba.