Megismerkedésünk első évében egy akkor már nem annyira új gasztroblogból választottunk spárgareceptet, mely egészen különlegesnek tűnt a belerakott cseresznyével. Mindenben a recept szerint haladtunk, így az eredmény különleges is lett. Különlegesen rossz. Olyannyira, hogy az első kanál levest visszaköptük a tálba, majd utána azonnal ki is öntöttük.
Aztán megnéztem a szerző többi receptjét is, és még nekem is feltűnt, hogy túl sok az összetevő, a fűszer, és úgy általában a mennyiségek sem stimmelnek.
Azóta a hölgy hihetetlenül befutott kishazánkban. Nincs olyan gasztroprogram, melynek nem ő lenne a háziasszonya, nélküle nincs étteremnyitás, s most már tévéműsora is van.
Nagy bajom nincs vele, csak már hihetetlenül unom nézni.
kifúrja az oldalam a kiváncsiság, hogy ki lehet:)))
jujj, az enyémet is 🙂
Ezért csinálok én csak kétféle levest: húslevest és gyümölcslevest. Ezt nem lehet elrontani 🙂 Az egzotikus ételeket rábízom a szakemberre 🙂
Zoli, teljesen igazad van, mint általában mindig! 🙂
jól van, na 🙂