Nagyon szerettem volna szép időt a hétvégére, vágytam a fényre, a melegre, hogy Attila szavaival „kipörögjek” a napvilágra. Akartam ablakot pucolni, hogy magunk mögött hagyjuk végre a sötétséget, a tél piszkát, akartam piacra menni friss medvehagymáért, kreatív boltba apróságokért, és felkeresni vége a jógaközpontot.
Ebből itt semmi sem lesz. Nagyon hideg van, zuhog felváltva az eső és a havas eső, embert nem látni az utcán, aki tudott, be-, és elhúzódott, állataink már mélyen durmolnak, nincs mozgás, a légnyomástól sújtottan szédeleg mindenki.
S végül majd a tél, a hó borítja be szégyenünket,a rajtunk ejtett sebeket – tavaszról, újjászületésről itt szó sem lehet.
az utolsót rúgja a tél, jelezvén, hogy azért ne felejtsük el örökre….jobb lett volna, ha szép idő van a hétvégén , igen, szerintem is…na de nézd majd meg mi lesz itt tavaszi szünetben:)))18 fok, jupppiiii:)
Lesz itt tavasz, már nagyon várom.
Magával sodor most mindent ez a jeges, tomboló szél… bár csak eltűnne minden rossz is vele együtt. Milyen jó is lenne, ha ilyen egyszerűen megoldódnának a dolgok…
Így legyen, Monka! 🙂
Chanson, vigyen magával minden rosszat!