2005-ben, megnyerve a Polgár az európai demokráciában (Civitas) – versenyt, jutottam el Brüsszelbe, és elbűvölt a pár óra alatt bejárható szecessziós kisváros, s maga az Európa Parlament is, melynek meglátogatása, és az ott dolgozó képviselőkkel való találkozás volt a verseny fődíja. Ott ünnepeltem 30. születésnapomat négy diákommal, imádtam a kétszer sült krumplit, az igazi gofrit, a Godivát, a képregényvilágot, a finom söröket, s azt a nyitottságot, mely Brüsszel minden szegletében jelen volt. Szerintem igazi belgával öt napos ott tartózkodásunk alatt nem is találkoztunk.
Ma a férjem jutott el Brüsszelbe, nagyon várta, sokat meséltem neki róla, a lelkére kötöttem, hogy miket nézzem meg mindenképpen. Imádott városunk nem ölelte keblére, -10 fokkal és 10 centi vastagságú hóval várta…
Kíváncsi vagyok, milyen benyomásai lesznek!
Közben pedig én próbálok ráhangolódni a négynapos hétvégére, már vettem egy hosszú, forró, illatos fürdőt, áthúztam az ágyneműt, hogy friss, ropogós, és ez is illatos legyen, bekészítettem egy jó könyvet az éjjeliszekrényre, főztem egy fahéjas-aszalt szilvás teát, és várom haza a férjemet.
Ha már a tavasz késik, sőt jön a 10-15-20 centis hó, akkor kuckózzunk be, és lazuljunk egy kicsit.
Közben pedig felszállt a fehér füst, megvan az új pápa.
innen is üzenném neki, hogy NEUHOUSE:)))
vagyis hause:)))
hazajött már, hová is kellett volna mennie? 🙂
http://www.neuhauschocolates.com/
ide:)