Már a lépcsőháznál járok, mikor apró pici, szurokfekete ebecske penderül elém, s nagy komolyan megáll előttem, végig felnézve rám. Gazdája késve érkezik, s messziről kiabálja: „Pálinka, Pálinka!”
Kis eb odasiet hozzá, én pedig megkérdezem, vajon mivel érdemelte ki ezt a nevet?
„Igazi házi, vegyes az eb!” – mondja a tulajdonos, „legalább ötféle kutyafajta van benne!” – feleli büszkén nevetve, s én is vele nevetek.
ma ezert a szosszenetert mosolyogtam koszi
Ez aranyos… jót derültem én is. 🙂