Van, hogy napokig nem látom a fényt. Mikor reggel dolgozni megyek, még sötét, késő délután pedig már sötét van. Csak a termek ablakán kitekintve, egy-egy dolgozatírás fél percnyi időszakában konstatálom, hogy nappal van, világos van, a dolgok rendben haladnak.
Csak ezzel a szürkeséggel nehéz mit kezdeni. Nehezen tudom elkerülni, hogy párhuzamot ne vonjak az időjárás és az életünk között. Fojtó, sűrű a levegő, szmog van a fejekben s a lelkekben egyaránt, ami lehúz, s csak várjuk, hogy végre ki-és felsüssön a nap.
„Várom, hogy egy angyal érkezzen …”
a várás kevés…
Nem irigyellek, dolgoztam így… időnként nagyon nyomasztó tud lenni. Hétvégeken még inkább ki kell használni a lehetőséget egy-egy séta, kirándulás erejéig, ha van rá idő.
"Te csak várj míg felkel majd a nap :)" Ennél csak a rosszabb, amikor nyáron is sötét van reggel és este (munkába menet és jövet).
az is jól hangzik, Zoli :/