Az agársovány lányokrul

Az agársovány lányok régóta élnek velem, ők az én kisérteteim, irigyelt démonjaim. Egy agársovány lány ugyanis mindig agársovány. Igy születik, ilyenek génjei, s ha életében valamikor is felszedne magára pár kilót, körülbelül egy hét alatt le is adja, mert nála duplán fogynak a kilók.

Agársovány lánynak lenni jó. Messzire kerüli a betegség, maximum ha egy minimális megfázás kerülgeti időnként, ugyanis – mint emlitettem – kiváló génállománnyal rendelkezik.

Rajta mindig úgy áll minden ruha, mintha skatulyából húzták volna ki. Teljesen, tökéletesen mindegy, hogy mit visel, mellékes, mert szemei nagyok, arca komoly, homloka magas, haja általában nőies, s vékony, puha, barna. Szőkével agársoványban még nem találkoztam. Mivel jól formált, ezért a ruházat már nem is lényeges, különben is, az ilyen lányok a semleges szineket kedvelik, öltözetük pedig klasszikus. 

Feltűnő rajtuk, hogy milyen tartásuk van. Hosszú,vékony ujjaikkal kecsesen szeletelik a salátát, köretet a húshoz nem kérnek, a levest csészéből kanalazzák apránként, s a süteményt már meg sem kóstolják.

Egy agársovány lány mindig tisztában van persze saját értékességével, tudatosan épit rá a kiváló alapra – s ezzel még behozhatatlanabbá teszi a több száz kilométeres előnyt. Ő az, aki nagylelkűen  felajánlja, hogy elmegy veled ruhát venni, majd „véletlenül” persze csak olyan üzletbe juttok el, ahol a 36-os méret már undort és lenézést vált ki ez eladóban, s aki tökéletesen megérti magát agársovány barátnőddel. Egy kasztba tartoznak, ismerik egymást régről, azonosak a hangsúlyok, értik a kimondatlant is. 

Benne van az is, hogy számukra bármilyen túlsúly az akaratgyengeség jele, puhányság. Csak azért barátkozik veled, hogy energiát szivjon le rólad. Mert ez a cél, ő ebből él, kell neki a méregetés, az összehasonlitás, s az ezzel járó győzelem. 

Démonok ők, elérhetetlenek, csak kergetjük őket egész életünkön át, hogy végre testet öltsenek bennünk, hogy ők mi legyünk – de, célunknak határt szab létünk, s a genetika.

itthon

Ma már nem mentem iskolába. A háziorvos, mikor meghallotta a köhögésemet, azt mondta, hogy akkor jövő héten ilyenkor találkozzunk, addig feküdjek csak nyugodtan. Visszakérdeztem, hogy ez most komoly, egy hétig maradjak itthon? Bólintott, mondtam, hogy ez lehetetlen, végül abban egyeztünk meg, hogy ha nem javulok, akkor hétfő délután ismét felkeresem. Úgyhogy muszáj meggyógyulnom mihamarabb.

Ilyen makacs betegségem még sosem volt, amelyik ennyire ragaszkodna hozzám, pedig már orvosi előirásra 4000 mg/ napi adag C-vitamint szedek, s mellé Béres-cseppet. Emellett persze a  Salvus-viz, a kálcium, a csipkebogyó és a gyömbér, a méz, a csilipaprika, a fokhagyma is jelen van az életemben, és most immunerősitőként kipróbálásra kaptam Calli teát, valamint algás szirupot is. 

Izgi.

csöndkúra

Régebben meggyőződésem volt, hogy a „csöndkúra”-kifejezés a régi táblákon, csak arra fedőszó, hogy a nővérek nyugodtan kávézhassanak, lazíthassanak egy kicsit. Ma gondolatban elnézést kértem tőlük. 

Rájöttem, hogy milyen csodálatos, mikor egy hosszú, mentás-rozmaringos fürdő után gyorsan bebújok az ágyba, s az óra ketyegését hallgatva csupán, csöndben egy negyed-, félórát meditál az ember. 

Nemcsak a teste újul és tisztul meg, hanem a gondolatai is. 

harmónia

Olyan szép, szeles és szeszélyes az idő ma, mintha nem is a tél közelegne, hanem az idő kereke ismét tavaszra fordulna. Ehhez illik az is, hogy ibolyaszörpöt kóstoltam, s közben friss, érett, illatos fügét majszoltam. Élveztem az egy órányi csöndet is, mely adódott, távolról zongoraszó szűrődött be, madarak rikoltoztak, s olyan nyugalom volt, hogy szívem is elcsitult.

Wick

Gyerekként még nehezebb volt elviselnem a betegséget, amely mindig valamilyen szövődménybe torkollott, s álmatlansággal járt. Ilyenkor segített sokat az a legendás kék tégelyes, mentolos-eukaliptuszos kenőcs, amellyel a mellkast és a hátat bekenve nyugodt pihenést biztosított, miközben a légutakat szabadon tartotta, és gyógyította. 

Aztán kivonták a forgalomból, s azóta sem lett jobb helyette. 

Hosszú évek után – másfél évtized – a vásárlói nyomásnak engedve azonban úgy döntöttek, hogy újra elkezdik gyártani a terméket, s immár kapható nálunk is!

Újra kapható milliók kedvence!

elég

Nem bírom tovább, egyszerűen megfulladok, nem kapok levegőt, éjszakáim nincsenek. Körülbelül huszadik napja vagyok beteg, először az irgalmatlan fülgyulladás, majd a felsőlégúti fertőzés, végül, épp most a nátha, és az izületi gyulladás. Borzasztóan érzem magam, lassan elvesztem minden nőiességemet, az arcom eltorzul, a hajam tönkremegy a sok beszedett gyógyszertől, az összes pénzünk rám megy el, az orvosokra, a gyógyszerekre, s mivel mindezt érzem és tudom, egyre inkább türelmetlenebb vagyok, s aki mindezt elszenvedi, az a férjem. Neki kell ellátnia az én megszokott feladataimat is, s mivel ő van csak mellettem, ő szenvedi el az én tehetetlenségből adódó rosszkedvemet is. S mivel dolgozom, ergó úgy kezelnek mint egy egészségest, ott a minden napi munkából adódó kötelezettség is, a rengeteg osztályfőnöki teendő, amit mindig a lukas óráimban, vagy hazaérve próbálok meg elintézni.  A héten minden nap napi kb. négy órát töltöttem a megtartott óráimon felül ezen teendőimmel, s nagyjából ugyanott vagyok, ahol elkezdtem. S akkor még nem készültem a szakóráimra, még nem javítottam és nem állítottam össze dolgozatot, nem néztem utána az érettségiknek, a versenyeztetésnek, az ünnepeknek, nem szerveztem kirándulást, színházat, hangversenyt – csak a hivatalos, adminisztratív feladataimat láttam el. 

Tovább menve: nem jutottam el gerinctornára, lippivel hétvégi programra, s mivel én magam is türelmetlen vagyok, nemcsak beteg, hanem lassan rossz modorú is leszek. 

Tiltakozik is a szervezetem, tudom, hogy emiatt vagyok beteg, ő kényszerítene pihenésre, de erre sajnos semmilyen téren (idő, munka stb.) nincs most lehetőségem. 

Csak lippit sajnálom, de nagyon. 

most must

Most jövök rá szőlős fotókat nézegetve, hogy már évek óta nem ittam mustot, pedig mennyire szeretem! De,  már nem járunk szüretre Bodrogolasziba, és sosem vagyok otthon, mikor papám a lugas szőlőjét szedi le. 

Szüret. Korai kelés, az országúton még köd gomolyog, réteges öltözködés, tepertős pogácsa, házi sütik. Majd ahogy kisüt a nap, a ruharétegek lekerülnek, az elfagyott kéz felenged, s közben készül már bográcsban a pörkölt, friss fehér kenyérrel, savanyúsággal. Biztos volt leves is, minden rendes falusi portán van, elő kell késziteni a gyomrot, melegiteni kell, a megfázás legjobb ellenszere. Diszitésnek az asztalra a vetéskor elhullajtott magból kikelt, másodvirágzó,apró termetű sárga napraforgó kerül.

Kora délutánra szinte minden leszedve, szőlő ledarálva, kezdődik a must készitése, majd a sav- és cukortartalom mérése. Ami fennmarad a tőkéken, az a seregélyeké, vagy jégbor lesz majd belőle.

Most akkor gyorsan egy kis mustot. Szeretnék.

péntek

Mire átirányitottuk ide a régi oldalt, s megszoktam a blogger kezelőfelületét, lecserélték erre a csili-vili dinamikusra, ami viszont annyira minimalista, hogy alig tudom használni. Nem gond,csak megint valami,ami mozgásban van, fejlődik, tanulni késztet.

Hosszú hetem volt, szülői értekezlettel,ismerkedési évfolyamtalálkozóval, törzskönyvek és bizonyitványok monoton irásával, rengeteg osztályfőnöki intézni valóval, a szakértői kataszter tesztjének kitöltésével. Gyakorlatilag minden időmet leköti az állandó szervezés,adminisztráció, e-mailekre válaszolás,a határidők betartatása.

Sosem hittem volna, hogy ez ekkora feladat, s ennyire nincs semmi látszata. 

Kegyetlenül elfáradtam. 

Valaki irjon valami nagyon csipős levest, ami egyszerűen elkészithető és kinyirja az engem kerülgető összes virust!