szumma

„Öt kávé,egy félórás kora esti alvás,a kinzó éhség,és a mai izgalmak után belátom végre, hogy nem tudok elaludni. Hagyom hát,idővel csak elálmosodom majd. Addig is rendszerezek,visszatekintve az elmúlt napokra, s bizakodással, tervekkel előre az elkövetkezendőkre. Mert tervem rengeteg van, s papirra is vetettem őket. De ne szaladjunk ennyire előre!”

Ezeket a sorokat még a régi blogba irtam, június 30-áról elsejére virradó éjjel. Oka amiért most idézem őket, hogy jelenleg ugyanez a helyzet, képtelen vagyok a fentiek miatt aludni, holnaptól (mától) szigorúan hanyagolni kell a délutáni kávét. Holnap (ma) van a nyári szünet utolsó napja számomra. Kedd reggel nyolc órától elindul minden a mókuskerék, sok régi, megszokott és egy új, nagy kihivással, az osztályfőnökséggel kiegészülve.

A hatvan napból,melyet akkor magamnak adtam, még hátravan hét, de kötve hiszem, hogy az eltervezett dolgok közül most hipp-hopp megvalósulna még pár.

Sajnos nem jutottam el Veszprémbe, Rumba, Gödöllőre, (bár párszor átutaztam rajta)de egyik tervről sem mondtam le.

Nem változott alapjában a külsőm, de már tudom hogyan és mit kell pontosan tennem érte, jóga-, és gerincformáló alaktorna időpontok sorakoznak a noteszomban. E mellett pedig lett végre normális frizurám, és megcsináltam végre az alapruhatárt.

Nem festettem át a lakást hófehérre, mert úgy itéltük meg, hogy az egy éve festett tojáshéj és napsárga szinben is lehet létezni, ellenben sok apróságot változtattunk, élhetőbbé változtattuk át. Gondolok itt a rendszerezettségre, az áttekinthetőségre, a rejtett tárolókra, melyek sok mindent elnyelnek.

A rendszerezettségre egyébként is különös gondot forditottunk a nyár folyamán. Dossziék sorában időrendi sorrendben, határidők megjelölésével szerepelnek immár az iratok, gondosan lefűzve, bankot váltottunk, bevásárló listákat irunk, céltudatosan vásárolunk, eltesszük a kapott blokkokat, akármilyen pici kis boltból is valók, előre eldöntjük mi lesz a hétvégi menü, (nem improvizálunk szombat déli egykor, bármilyen vonzó is) pontos nyilvántartással rendelkezem a fellelhető élelmiszerekről, ebédet rendelünk.

Készitettünk egy közös google-naptárt is, melybe mindketten beleirjuk, hogy kinek mikor programja van, mely időkkel nem lehet tervezni. Benne van az összes fesztivál és kulturális esemény is, mely érdekelhet minket, a családi ünnepek, és igen, már most nagyjából tudjuk, hogy ki mit fog kapni karácsonyra.

Sokat nem olvastam ezen a nyáron. Bevallom őszintén, a hazahozott könyveket egytől egyig mind untam, idegesitett a komolyságuk, mesterkéltségük -jobb választások lettek volna télre, bekuckózni velük egy teával.

Helyette azonban olvastam Tolsztojt, Thomas Mann-t, sok-sok novellát, misztikus krimiket, melyek tele vannak hihetetlen összeesküvés-elméletekkel. Ha valaki csak ilyeneket olvas, esküszöm, még a wc-ülőke alá is benéz szerintem,mielőtt ráülne.

Publikáltam is két nagyon rövidet a Nők Lapjában, két régi irásommal, jó érzés volt. Ilyenkor mindig megkérdezik, hogy kapok-e értük valami fizetséget? Most mondom akkor, hogy soha senki még egyetlen irásomért sem fizetett, sajnos.

Idén nyáron végre eljutottam többször is szüleimhez,jó volt otthon tölteni napokat, egyben világossá vált számomra az is, hogy én faluban akarok élni, legalábbis családi házban, ahol termelni lehet a kiskertben, befőzni, virágokat nevelgetni, kamrát feltölteni. Nem kell nagy, egy akkora mint a mostani lakás elég, csak legyen egy kis udvara.

Voltam végre fogorvosnál is, előttem van még valamikor egy fogkőleszedés, és egy bölcsességfog-tömés is.

Sajnos, háziorvost még nem sikerült váltanom, ennek még utána kell jobban járnom.

Láttam rengeteg filmet, ezek többségéről beszámoltam a régi blogban, olyan maradandót pedig egyik sem gyakorolt rám, most kiválóan elvagyok a The Newsroom-mal, és leszek majd Az elnök embereivel.

Az egészségem sokat vacakolt a nyár folyamán, a meleg nem tett túl jót, mindenesetre ősszel várnak a környékbeli túrák, séták, Dobogókő környékén.

Nezsivel nem jött össze még a találkozás, annak ellenére sem, hogy én kértem, de majd ősszel talán.

Most viszont elkaptam a macskát, ahogy egy fél kiflivel – melyet elcsórt – vágtázott végig a lakáson, ez teljesen kizökkentett, innen folytatom majd.