Hónap: 2012. július

Miss Potter

Megnézve az ilyen filmeket, mint a Miss Potter, tűnik fel igazán, hogy mennyire eltávolodtunk a természettől. Meg akartam már nézni, a meséit szeretem, a rajzai finomak, alakjai bájosak. Érdekes volt, hogy mennyire egyértelművé tette az életrajzi film azt a már régóta élő gyanúmat, hogy a figurák valójában mind ők. S velük, általuk élte ki azt a rengeteg megaláztatást, mely életének harmincas éveig a szüleitől érte. Szerencsére tudta magát függetleníteni tőlük, és vidéken, a természetben, a csodálatos vidéki Angliában újrakezdeni életét, s talán boldoggá is válnia.

anomália

Nekem fontos a rend és a rendszer. Nem bírom az átláthatatlan dolgokat, a rejtélyeket, a titkokat, nem szeretem a meglepetéseket. Megnyilvánul ez olyan apró dolgokban, mint hogy becsukott szemmel is tudnom kell mi van abban a fiókban, amelyet épp kihúzok, s ha nem azt találom, amire számítottam – akkor akár éjjel is nekiállok rendet tenni. Így vagyok a lelkemmel is, igyekszem kibogozni a kuszaságokat, a sejtéseket, s bár túl szeretnék már rajta lépni, így sikerül rábukkanni mindig újabb és újabb anomáliára. Pedig nem ez a célom. A céljaim az olyan `apróságoktól` kezdve minthogy egyszer le tudjak futni egy szigetkört, egészen addig, hogy szülőfalumban élhessek – teljesen tiszták és világosak.

prinsessa és társai

Bár nekem úgy tűnik, igazából nem csinálok semmi érdemlegeset, mégis vannak filmek, amelyek csak úgy megnéződnek általam. Ilyen például a The Exotic Best Marigold Hotel (Keleti nyugalom), mely megható és mulatságos egyben. Nyugdíjasok a főszereplői, – az angol színjátszás legkiválóbb színészei – akiknek élete nem úgy alakult, ahogyan tervezték, s kapóra jön nekik az a brosúra, mely nyugdíjukért cserébe életük végéig tartó ellátást, és luxuskörülményeket ígér. Indiában. Igazi, vérbeli angolként nehezen megy az átállás, ráadásul a meghirdetett luxushotel helyett egy épp induló vállalkozás rom hotele várja őket, de végül mindnyájan beleszeretnek a helybe. India mesebeli, varázslatos helyként jelenik meg, mintegy ellenpontozva az otthoni szürkeséget, a valósághoz -a szegénységhez – semmi köze nincs. Mint ahogy az is furcsa, hogy bár komoly dolgokról van szó, mégis vígjáték a film. Vagy inkább keserédes. De jó nagyon. Ez már annyira nem mondható el a Salmon Fishing in Jemen (Lazacfogás Jemenben) című Lasse Hallström filmre. Az alapötlet különleges, telepítsünk lazacokat Jemenbe, hogy ott is horgászhatók legyenek, s ezzel minioázist teremtünk a sivatagban. Elsőre nem biztos, hogy sikerül, mert az ottani kultúrával ellentétes ez a törekvés, de sok mindent megtudhatunk a külügyi diplomácia mozgatórugóiról, a horgászatról, a gazdaságról, és a szerelemről. Mert az is van benne, persze, mindjárt kettő is, adott a konfliktus is. Végül azért minden szépen elrendeződik. Nézhető film, de semmi maradandó élményt nem hordoz. Ebbe (vagy még lejjebb) tartozik a Wonderlust, Jennifer Aniston új filmje is, (valaki adjon már neki egy rendes szerepet!) a Harmadnaposok, a Friends with kids, a Nathalie két élete és a gazdasági világválságról szóló Too big to fall is. Ha meg akarjuk érteni, mi is történt 2008-ban, (melynek a következményeivel ma is együtt élünk) akkor inkább egy dokumentumfilmből tegyük, nézzük meg a Bennfentesek-et (Inside Job). Igazából egyetlen filmre csodálkoztam rá, ez pedig egy ír-svéd filmdráma volt 2009-ből, melynek eredeti címe Prinsessa, s a magyar keresztségben a csodálatos Barátkozz meg önmagaddal! címet kapta. Ha valaki szerette a Muriel esküvőjét, (van aki nem?) ezt is szeretni fogja. Nálam abszolút bejövős. Még megy az HBO-n. [youtube_sc url=`http://www.youtube.com/watch?v=1Cf5eCuUlFw`]

együtt

Lehet, hogy tényleg kedvelik egymást, és jót tesz nekik, hogy nincsenek egyedül. Bár, ennek némileg ellentmondani látszik az, hogy Pöttyös simán ráfekszik a macskára teljes testtel, amikor az bebújik az ágytakaró alá; Lujzi pedig rápattan a kutya hátára, ráugrik a kis komódról, mikor sétálni viszem. És egyébként is, Lujzi minden módon bosszantja az ebet…nem tudom.

kényes

Ma is furcsa időjárás volt: párás, fülledt, nem mozdult a levegő, és volt benne valami nyugtalanító, idegesítő. Megint az időjárásról beszélek persze, de nehezen tudnám eldönteni, hogy a szünet eddigi negyven fokos meleg eső nélkül, tizenöt fokos hideg szakadó esővel és állandóan fújó széllel, vagy a meleg szakadó esővel időjárása közül melyiket bírom a legkevésbé elviselni. Állandóan fáj a fejem, vagy éppen csak kóválygok, mint az őszi légy a falon. Semmi sem okés, legtöbbször csak enerváltan üldögélek, vagy éppen túlkompenzálva ezernyi tennivalót gyűjtök össze pár perc alatt. Nem találom az egyensúlyomat. Kibillentem egyszer, és azóta nem bírok visszatalálni.

szép – művészet

Ma a Szépművészetiben töltöttem a délelőttöt. Ahhoz képest, hogy az impresszionistákat és az egyiptomi kiállítást akartam ismét megnézni, mindkettő zárva volt, így maradt a nagyon beharangozott Bruegel és kora. Ne nézzétek meg, ha jót akartok. Egy icipici teremben, körülbelül húsz centis grafikák, ismeretlen alkotóktól, melyek felé folyamatosan görnyedni kell. Ráadásul, gyakorlatilag létezni nem lehet a múzeumban a teremőr nénik és bácsik munkája következtében. Egyedüli hazai látogatóként hármas díszkíséret asszisztálta végig utamat, miközben a japán/kínai turisták két centiről – természetesen a gyűjtemény legexkluzívabb darabjaira – történő vakuzását széles mosollyal nyugtázták. A végén úgy beleuntam, hogy leültem az előtérben olvasni, ahol végre békén hagytak. `` ````