roráté

Jó szokásához híven a hárombetűs budapesti tömegközlekedési cég most sem nézett körbe az iskolákban, így nem juthatott tudomására az sem, hogy még két hétig érettségi időszak van, így várnia kellene pont ennyit, amíg a nagy felújításokat elkezdi. Balszerencsénkre ez pont egybeesik a 35 fokos kánikulával, így az átszállások, tömegnyomor közben még ezzel is meg kell küzdenünk. A lényeg, hogy teljesen bizonytalanná vált, hogy egyik helyszínről a másikra mennyi idő alatt lehet eljutni. Gondos tervezésem következtében (másfélszer annyi utazási idővel számolok, mint rendesen) és mert minden azonnal jött, a megbeszélt találkozó előtt még fél órám maradt. Reggel fél nyolckor. Ahol voltam, épp egy kávézó sem volt, pad sem, viszont épp nyitott a templom, ahol az idős nénike így invitált: `Jöjjön csak drágácska, itt legalább hűvös van!` Beláttam igazát, vele tartottam, s még egy páran. Ahogy beléptem, azonnal megcsapott a liliomok illata, a hűvösség, és a nagy csönd. Nagyon megnyugtató volt, melyre óriási szükségem is volt a nap további fejleményei tekintetében.