1. Még mindig megdöbbenek azon, hogy a fagyi gombóca kettőszáz forint. S mindig eszembe jutnak a sajóhídvégi Böbe presszó két forintos puncs-, vanília-, és csokoládéfagyijai. 2.Újra szeretném érezni azt, mint amikor minden héten hazajártam vonattal szüleimhez. Ahogy bezáródott az intercity ajtaja, abban a pillanatban mintha mázsás súlyokat tettem volna le, elkezdődött a két napos boldogság gyors és intenzív időszaka, s haza – vasárnaponként – már feltöltődve és kipihenten érkeztem. Ezt a felhőtlenséget, belefelejtkezést a pillanatba szeretném ismét. 3. A volt középiskolám épületében lévő egyházi gimiben megüresedett több álláshely is. Egy pillanatra kacérkodtam a gondolattal, hogy megpályázom. Lippi állítja, hogy ő Miskolcon is találna állást. Nagyon-nagyon vonzó alternatíva lenne ez a mi számunkra.
nézd, Marlen, a puncs-csoki-vanília kombinációról én is írtam, nem most, s főképpen nem mostanról: http://zazalea.blogspot.com/2010/05/fagyizas.htmla harmadik pont, az nagyon érdekel engem, mennyire fontolgatjátok? tudnátok váltani?
igen, pont így.
harmadik pont? inkább csak ötlet…