Még a múltkori színházasdi kapcsán annyit, hogy egy dologra kiválóan alkalmas volt ez a nagy csalódás, átvágás. Arra, hogy megint igazolódni lássam a művészekkel szembeni legerősebb sztereotípiámat: a linkséget, a megbízhatatlanságot. Pedig én szeretem őket, tisztelem a másfajta látásmódot. De, amikor harmadszor állsz ott dolgavégezetlenül egy riporttal kapcsolatban, mert ő átmulatta az előző estét és nem bír felkelni, megváltozott a hangulata vagy épp meg sem jegyezte, hogy veled lenne találkozója, vagy folyton lemondja a megbeszélteket, akkor rájössz, hogy neked ehhez sok közöd nincs, és nem akarsz vele már egy idő után közösséget vállalni. Maradsz velük óvatos, és csak távolról kerülgeted őket, nem akarod, hogy belépjenek az életedbe. Mert kivétel nélkül mindegyik megbánt, és a legtöbbször úgy, hogy észre sem veszi, mekkora rombolást vitt véghez a másikban.