álom, álom, édes álom…

Megfigyeltétek már, hogy az álmokban milyen lassan telik az idő? Főleg, ha rémálomról van szó. Jut idő minden apró kicsi és borzalmas részletre, s közben nem értem, vajon miért nem hallja senki a kiabálásomat? Egészen addig, amig sikerül végre nagy nehezen felébreszteni magunkat belőle a világos és egyértelmű nappalba.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük