Az elmúlt másfél hét a levelekről szólt az életemben. Kaptam is, s ha már kaptam, akkor kedvet kaptam arra, hogy én is írjak. Írtam is, szépen kézzel, az más kérdés, hogy nem tudták elolvasni. Az általam kapott levelek között volt kedves, tanácskérő, dicsekvő és feltáró. Ez utóbbiból tanultam a legtöbbet, s értettem meg teljesen Ottlik azon sorait, mikor a szabadságról értekezik: `Egyszóval, jóllehet töprengve, de a szabadságtól enyhén mámorosan mentem lefelé a lépcsőn Szeredy nyomában. Például attól a szabadságtól voltam mélységesen, szinte ittasan elégedett, hogy a két lépcső közül azt választhattuk, amelyik jólesett. Én ezen a nyáron már éppen huszonhét éve, hogy szabadságon voltam, vagyis elég régóta, de nem untam meg, és nem fásultam bele, s az utcán járva-kelve még mindig a boldogság finom, titkos kis láza bujtogatott, hogy nézhetem a kirakatokat, felülhetek a villamosra, ha tetszik, cigarettára gyújthatok, száz meg száz lehetőség közt szabadon választhatok, esetleg órákon át, míg lassan alkonyodik a város fölött, és kezdenek kigyulladni a lámpák. Talán a szabadság sem helyénvaló kifejezés itt, mert többről van szó. Kötetlenségről, tehermentességről. Az érzékelés szabadságáról, hogy birtokba vehesse a világot. Ehhez nem elég annyi, hogy ne tartsanak számon, és ne tartsanak semmilyen módon rabságban, hanem még a lelkünk legtitkosabb szerkezetét is meg kell őrizni hozzá sértetlenül.` Én mindig bíztam abban, hogy az általam is kisstílűnek minősített, jellembeli fogyatékosságoktól tartózkodom majd. Már tudom, hogy sok ilyenem van, együtt kell velük élni, és javítani rajtuk. Azért, hogy soha többé ne kelljen ilyen sorokat olvasnom: `A hatalom célja a hatalom. Mindig és mindenhol. Ne tévesszen meg minket a megjelenés formája. Kamat, vagy lelki presszió a munkahelyen, barátoktól; egyre megy. A cél ugyanaz. Létrehozni egy hierarchikus viszonyt, akár a `legszentebb` ügy érdekében is. Lényeg, hogy alattuk legyenek. Akikről úgy vélik, hogy tartoznak nekik. Pénzzel, figyelemmel, munkával, bármivel. Akik energiát tolnak nekik. És akik elhitetik velünk, hogy valóban alájuk tartozunk, ők meg felettük állnak. Feltétlen `tisztelet`-et követelnek.”