A férjem szerint óriási hibám, hogy képtelen vagyok elválasztani egymástól a komplett idiótákat, akik csak provokálni akarnak, s azokat, akikkel érdemes vitatkoznom. Szerinte míg más ki-és elkerüli a konfliktusokat, én egyenesen odatartom mindkét arcomat, s aztán hetekig azon tépelődök, hogy ezt és azt vajon miért mondta az illető, s milyen indokot szolgáltattam rá. Pedig sokszor nincs ok. Csak az illető született bajkeverő, épp rossz kedve van, s nem is rólam szól a játék. Van mit tanulnom, s először az ignorálással kezdem. Így sok-sok blogtól elbúcsúztam az előbb, mikor kipakoltam őket a readerből.A valódi életben ez nem ilyen egyszerű sajnos.