Lujzi macskánk immáron megtanulta, hogy nem ébreszt fel éjszakánként, amikor neki kedve szottyan egy kis játékra. (Vagy csak én nem ébredek már föl rá?) Helyette megvárja a reggeli óracsörgést,melynek hangjára egy másodpercen belül terem az ágyamnál, és kettesünk megszokott kis szertartását kezdjük azonnal. Az ébredés utáni öt perc csak az övé. Ekkor a karomba bújik, dorombol, szemét lehunyva vakartatja a hasát, mely hangos korgásokkal jelzi, hogy itt a reggeli ideje. Az öt perc letelte után kíméletlen hadművelet indul ugyanis, melynek célja az, hogy engem a konyha felé tereljen.