Úgy örülök, hogy a kismakkernek `találtam` gazdát, amíg szüleimnél vagyunk. Ide sajnos nem szívesen hoztam volna, egyrészt a tőle kétszer akkora három macska, a másik két kutya miatt, másrészt a kertes ház is ok, hiszen féltem volna, hogy véletlenül kiszökik, és nem találjuk meg… De, sosem szerettem egyedül hagyni őt a lakásban, még ha csak két napig is vagyunk távol. Annyi baj, szerencsétlenség, sokk érte már így is rövid kis élete során. Így viszont, Gyöngyösön, lippi mamájánál, biztonság, sok kaja és még több szeretet veszi körül. S olyannyira bedobta már magát, hogy beleszerelmesedtek, és vissza sem akarják adni.:)
Lujzi a kismakker? Pöttyösnek jó kis társa volt, nem? 🙂