Ma reggel úgy sütött a nap, mint hónapok óta egyszer sem. Éles, furcsa fénye volt, a változást igérte. Beteg tüdőmmel feléje fordulva próbáltam enyhiteni a fájdalmon. Aztán hatalmas szél kerekedett, és egyre sötétebb lett. A nap végleg eltűnt, s háromkor kénytelen voltam lámpát oltani. Tudom, hogy a vész le fog csapni, az állatok is jelzik, nyugtalanok. Ma még megfordul a világ velünk.
Megfordult?Gyógyulj, arra koncentrálj most! 🙂
meg, és elég nagyot is szólt. még Amerikából is aggódtak miatta.
Mikor éjjel zengett az ég, rögtön te jutottál eszembe…
de remélem, nem féltél nagyon:)