Minden – az élet minőségének javítását maga elé tűző – gazdasági könyv azzal kezdődik, hogy életünk legelső keresetétől fogva tegyünk félre egy minimális összeget nyugdíjas éveinkre. Többnyire ekkor abba is hagyom az olvasásukat, és nem gondolkodom inkább tovább.
Hónap: 2011. december
tévézik
Lujzi tévézik. ViaSat History-t néz, s mikor kikapcsoljuk a tévét, morog. Lujzi tévézik. Az okosok szerint ezt nem teheti, mert a macska csak foltokat lát, mégis ezt teszi. 
ryan
Végre rájöttem, honnét volt nekem ennyire ismerős Ryan Gosling! Nem, nem a Half Nelsonból, nem a Plasztikszerelemből, hanem sokkal régebbről, mikor még kamasz volt! Élete első filmjében, az Emlékezz a Titánokra!-ban ő játszotta a fehér fiút, aki a legmélyebb barátságot köti a néger srácokkal. A kisebb diákok imádják ezt a filmet, és én is, mert nem szájbarágós, de mégis nevel, s közben sok poén elhangzik. Egyébként mostanában szinte minden általunk nézett filmben belefutunk a srácba. Vagy Emma Stone-ba. Annyira azért nem bánom!
tej, kenyér, együttérzés, kávé, wc papír
Ez a Mikulás-Karácsony-Szilveszter Szentháromság – ennyire rövid időn belül – kicsit sok már nekem, mert mindig számvetésre sugall. És sajnos vannak olyan évek, melyeket nemhogy átgondolnánk, de egyenesen kisatíroznánk a naptárból, meg nem történtté tennénk, a lehetetlent megpróbálva. De, nem lehet, persze. Abban is biztos vagyok, hogy jövő ilyenkor nosztalgiával fogunk visszagondolni erre az évvégére, amilyen cudar, rideg napok, hónapok, év jön ránk. S nekünk nincs viharkabátunk, könnyű kis felöltőben érkezünk a bálba…Na, de visszatérve a számvetéshez, találtam Gyöngyösön egy könyvecskét Kis útmutató az élethez címmel, most ezt forgatom. Nincs benne újdonság, inkább a nézőpont teszi aranyossá. Az ilyen tanácsok, mint például: `Ha vendégségben töltötted az éjszakát, ágyazz be magad után!`, vagy `Ismerd meg lakókörnyezeted növény-és állatvilágát!`. S mivel, a Vidéki Élet írópályázatán – ahol indultam, de túl posztmodern voltam nekik – kaptam egy kis noteszt, `tej-kenyér-együttérzés-kávé-wc papír` – felirattal (mint az élet legfontosabb dolgai), most már van is hová feljegyeznem, hogy okosodjak.
bankár
Végeztem Frei Tamás A Bankárjával. Leszögezem: nem csalódtam, bár teljesen más, mint az első kötet volt, A Megmentő. Annyi biztos, hogy a könyvben több a realitás, mint bármelyik kortárs regényben, cselekményből pedig legalább nyolc másik regény is kitelne. De, a szerző tehetségére vall, hogy a sok-sok szál mindegyike összeér, elvarratlanul nem marad semmi. Olvasás közben folyton azon gondolkodtam, honnan tud ennyi információt a szerző, mert végig olyan, mintha egy bennfentes vezetne végig a gazdaság világában. A mű jó, Frei vérprofi. (csak nem értem, miért jelent meg a kötetben ez a sok felkiáltójel, Frei eddig sosem használta őket…)
idő
Az biztos, hogy nekem nem lenne jó egy olyan munka, ahol szabadúszóként én osztanám be az időmet…Régebben, mikor még volt napirendem, jobb volt. De most elúszok mindennel, és ez halálra idegesít. Mint ez az időjárás is.
rém
Most, hogy Frei Tamás A bankárját olvasom, megint visszatért évekig tartó legrosszabb rémálmom arról, hogy háború van, s nekem gyalogosan kell eljutnom valahogyan hidegben, hóban, sárban, éhesen, repülő bombák közben, ide, vidékre. Évekig álmodtam ezt, aztán eltűnt, s most egy hónapon belül másodszor tért vissza.
vendégségben
Úgy örülök, hogy a kismakkernek `találtam` gazdát, amíg szüleimnél vagyunk. Ide sajnos nem szívesen hoztam volna, egyrészt a tőle kétszer akkora három macska, a másik két kutya miatt, másrészt a kertes ház is ok, hiszen féltem volna, hogy véletlenül kiszökik, és nem találjuk meg… De, sosem szerettem egyedül hagyni őt a lakásban, még ha csak két napig is vagyunk távol. Annyi baj, szerencsétlenség, sokk érte már így is rövid kis élete során. Így viszont, Gyöngyösön, lippi mamájánál, biztonság, sok kaja és még több szeretet veszi körül. S olyannyira bedobta már magát, hogy beleszerelmesedtek, és vissza sem akarják adni.:)
normális?!
Szerintem se az nem normális, hogy dec. 24-én egész nap zuhog az eső, se az, hogy dec. 25-én kora reggeltől úgy süt a nap, hogy képtelenség aludni, és a madarak tombolnak a fákon….Ha jól emlékszem, két éve volt karácsonykor 22 fok, mikor egy szál pólóban napoztunk az udvaron…Lehet, hogy csal az emlékezetem, de én karácsonykor nagy havazásokra emlékszem nemcsak gyerekkoromból, hanem még az egyetemi évekből is. Mióta Pesten élek, azóta vannak ezek a furcsa telek, az utóbbi másfél évtizedben. Vagy nem? Csak annyira vágyom a hóra, hogy ezt gondolom? 
listák
A férjem szavai, az ő listája: `Fenyőfa kész. Halászlé kész. Pulyka kész. Palacsintatorta kész. Ajándékok kész. Kis pihi délután kész. Karácsony szenteste : mission completed. Minden kedves és nem kedves ismerősömnek Boldog Karácsonyt Kívanok!`…én annyit tennék még hozzá ehhez, hogy mindemellett én még sütöttem pizzát is, mely pezsgővel fogyasztva egészen különös hangulatot ad a halászlétől, pulykától, mézeskalácstól zsongó karácsonynak:) azt hiszem, hagyományt teremtek ebből:)