Meggyőződésünk lippivel, hogy mindkét állatunk nagyon csúnyán beszél, ilyen a habitusuk. Gyorsan dühbe gurulnak, néhány napot leszámítva mikor végigalusszák azt, pörgős életük van, sok és azonnal interakciót kívánva. Lippi remekül tudja szinkronizálni őket, válogatott, ízes káromkodásokat talál ki helyettük. Vajon mit mondhatott a kismakker az előbb, mikor körbetekerve magán a fonalgombolyagot, melytől nem tudott szabadulni, azt maga után húzva végigrohant sikítva a lakáson? 😀
🙂 🙂