Kedves emberek, jókedv, Székesfehérvár, Romkert, Csók István-galéria, Velencei-tó, lángos, hosszúlépés, Szúnyog-szigeti hosszú ebéd, mocsári teknős vándorlása az út közepén, vöcskök, kócsagok, az első kiló cseresznye, és persze napsütés ezerrel, virágok, illatok, szinek – nem is tudom vágyhat-e többre egy ember?
Itt jártál Fehérváron? de kár, hogy nem futottunk össze…
kb. kettő és még egy negyed órát voltunk ott a teljes tantestülettel, nem tudtunk volna találkozni:) csak a kiállítást néztük meg, és mentünk is tovább a Velencei-tóra:)
Többre nem, de erre örökké. Most leírtad a szülőhazámat! Köszönet érte!
akkor majd legközelebb 🙂
Ha tudom, hogy errejársz… nem győzzük osztogatni a frissen szedett cseresznyénket.
Szúnyog sziget…a hely, ahol kiskoromban elhíresültem…ha megláttak a pincérek elvették a vékony falú üccsispoharat előlem és vastagfalú vizeset kaptam:)))
etted a poharakat?:)
Nóri, másnap megérkezett papám meglepetése: öt kil csereznye!:D