A második adag antibiotikumnál tartok egy héten belül, s a fájdalom nem hagy alább. Állandóan fáj, fülig-fülbe hatol, feldagad tőle az arc, s kinyirja bennem a koncentrációt, a gondolkodást, melyekre szükségem lenne a 120 darab érettségi dolgozat javitásához. Nem tudok órát tartani. Illetve kénytelen vagyok, de ezek most halvány árnyékai a megszokottnak. Gyakorlatilag minden érdeklődésemet elvesztettem a külvilág iránt. Csak egy érdekel: csökkenteni valahogy a fájdalmat. A hévezés, a metrózás az én pokoljárásom – a huzat átjár a fogakon, bekúszik a fülembe, belehasit, és orditani tudnék.A napi három fájdalomcsillapitótól, az injekcióktól, az antibiotikumtól olyan kába vagyok, hogy csak aludnék. A fájdalom kimeritő. Főleg úgy, hogy két hete nem ettem joghurtot, ami kicsit helyre állitaná gyomrom teljesen tönkrement bélflóráját. Ja, igen, probiotikumot is iszom, ennek ellenére állandóan fáj a gyomrom.Reménykedtem, hogy ma reggelre – a tegnapi ismételt beavatkozás után – eltűnik a fájdalom, s végre összeszdhetem magam egy kicsit a hétvégén. Hát, nem. Fél hat óta zokogok a fájdalomtól.Én ezt nem birom tovább! Miért pont én?!
Biztos nem mondok okosat, ha azt mondom, hogy otthon kéne pihenned a gyógyszerrel, mert így nem tudom, használ-e. Gondolom, ha megtehetnéd, maradnál is az ágyban. :-(Mindesetre mielőbbi jobbulást kívánok!
Olvasni is rettenet!!!Bár csak segíthetnék!
hogy vagy?
Jobbuláson és kitartáson kívül nem nagyon tudok mást mondani, sajnos. Jó lenne, ha tudnál tényleg pihenni, de ez ugye nem könnyű most egy érettségiztető tanárnéninek.
Köszönöm szépen mindenkinek a kedves szavakat, a törődést! 🙂 Jobban vagyok már, hálistennek múlik a gyulladás, ma már mosolyogni is tudtam:)