Vannak ezek a pillanatok, mikor mindenki egyszerre tűnik el, kihal a facebook is, kiürül minden, megszűnik a zaj, elcsendesedik a város, lehet kényelmesen parkolni, s ilyenkor mintha mindig húsleves és rántott hús-szag szállna a levegőben, mintha a bemondók nyakát is ezerrel szorítaná a nyakkendő, mikor a magányos emberek kínokat állnak ki az egyedülléttől, s az emberek úgy tesznek, mintha ez is természetes lenne, ez is az ünnep egyik arca, s legfőképp ez a nyomasztó csend a legborzasztóbb az egészben. Idegen a várostól.
Olykor jó lenne felébredni.
nem értelek.
Pedig egyszerű. Nekem rémálmaimban voltak régen ilyen képek. Hálistennek évtizedek óta csak szépeket álmodom.