szinházol

A héten folytatódott a két hete megkezdett beavató szinházi program, az előadással és az azt követő rendezői-dramaturg- szinészek beszélgetéssel. Mivel többször volt már rossz tapasztalatom ilyen esetekben, egy idő óta szinte kizárólag csak `klasszikus, nagyszinházi` előadásokat választok. A Katona Kamrájában voltunk egyébként, s Dorota Maslowska: Két lengyelül beszélő szegény román cimű darabját néztük meg Kovács Dániel rendezésében. Az előadás sok eleme nagyon tetszett: a vetitett falak, az állandó csavarok, a szinészi játék, de őszintén nem értettem, hogy miért ezt a darabot választotta a rendező, amely szerintem rettenetesen gyenge. Annak ellenére, hogy polgárpukkasztónak szánta Maslowska, hiszen róla szól, (pl.a sokszor a drámaszöveg helyett használt káromkodások, a visszataszitó és nagyon is mai alakok) mégis sablonos benne szinte minden. De, mondom, jó volt az összhatás, ajánlom. A hét másik kulturális élménye Mátyássy Áron Karinthy filmje, a T.Ú.K.! azaz a Tanár Úr Kérem volt. Pacskovszky József Esti Kornél-filmje óta nem láttam ennyire szuggesztiv, magával ragadó irodalmi `adaptációt`. (Sajnos a Csáth-filmek nem sikerültek jól.) Sokat mond, hogy a diákok annyira belemerültek a nézésébe, hogy a végén rövidnek találták az egy órás filmet, sajnálták, hogy ilyen hamar véget ért. Annak pedig külön örültem, hogy végre valaki megmutatta azt a Karinthyt, aki nihilista-szürrealista verseket irt, s aki mindig komoly költő akart lenni, de erre a közönség már nem volt kiváncsi.Holnap pedig Mrozek Tangóját nézzük meg iskolánk szinjátszóköröseinek előadásában, hétfőn pedig Költészet Napja, ahol idén először felolvasunk, majd pedig a Nyugat cimű darabot mutatják be az eltések.