Kezdek a magam számára (is) ijesztő lenni. Ha gondolok valakire, két perc múlva felszáll mellém a metróra, minél jobban akarom kerülni a találkozást, annál nagyobb az esélye, hogy belefutok. Ha gondolok valamire, bekövetkezik. De úgy, hogy egy előtte a pillanat töredékrészéig még le is játszódik a szemem előtt a jelenet. És egyre rosszabb.
Boszi lettél????
A teremtő elme… nem kell félni tőle, se magadtól… Bevonzod az életedbe azt, amire gondolsz – és ahogy olvasok a sorok között, általában a félelmeid, a rossz dolgok jelennek meg. Lehet, nem is csak abban a pillanatban gondoltál rá, hanem a tőle tartás, a bekövetkezéstől való félelem már régebb óta valahol ott volt benned.Használd a jóra… akard szép, számodra kellemes dolgok bekövetkeztét, mindig ott motoszkáljon benned, hogy okos, tehetséges és szerencsés vagy :-)) Mert az vagy, ugye? Megingathatatlanul higgy benne!
Reméljem, hogy rám nem gondoltál mostanában? :D:D:DEgyébként szerintem működik a bevonzás. Legalábbis nálam igen, de én úgy szoktam használni, hogy arra gondolok, akivel találkozni akarok, és nem arra, akivel nem. 😉
akkor MOST kérném a ma húzandó nyertes lottó számokat:)))
Monka, sajnos ilyenekre nem gyúr marlen, pedig …. 🙂