na, ezt igazán érdemes elolvasni teodora blogjáról, ahogyan n/a-val és a többiekkel beszélgetnek rólunk, magyarokról méla undorral, Amerikába szakadt hazánkfiai a kommentekben: http://teodora.freeblog.hu/archives/2011/03/31/Emberek/
na, ezt igazán érdemes elolvasni teodora blogjáról, ahogyan n/a-val és a többiekkel beszélgetnek rólunk, magyarokról méla undorral, Amerikába szakadt hazánkfiai a kommentekben: http://teodora.freeblog.hu/archives/2011/03/31/Emberek/
Azt látsz bele, amit látni akarsz, Marleen. Sem a nyavalygással, sem a hisztivel nem tudok mit kezdeni. Részemről ennyi, köszönöm az eddigi beszélgetést.
Én jól szórakoztam ezen (kicsit vicces a dolog, amikor külföldről mondják meg a frankót messzire szakadt hazánkfiai, úgy hogy annyi közük van a magyar valósághoz mint nekem a sziú indiánokhoz :).
n/a: köszöntem én is, örülök, hogy nem kell a továbbiakban vitatkozgatnunk olyan dolgokról, melyekre nincs rálátásod, és vérig sértesz a hozzáállásoddal olyan normális embereket, akik kevésbé voltak szerencsések, mint te.Zoli: szerintem is vicces, de legfőképp szánalmas. Csak azt nem értem, hogyha mi olyan megvetnivalóak vagyunk, akkor miért jó hazatérve igénybe venni a magyar egészségügyet például.
Ritkán szoktam marlen ilyen irányú bejegyzéseire reagálni, de most … ajánlatom minden, külföldről, méla undorral észt osztó emberkének : tessék 4-5 hónapra (nem 2 hétre nyaralni) hazajönni, itthon munkát vállalni, kijönni a 'biztos' jövedelméből, és úgy megélni azt, ami most itt történik. Nehéz lehet elhinni, de pl. marlen már nem írhatja le azt, amit igazándiból gondol…
Én nem hiszem hogy annyira szerencsések lennének. Igazad van, inkább szomorú, ha valakinek ennyire beszűkül a látóköre azért mrt néhány évet külföldön tölt (és lehet hogy erről nem is ők tehetnek, hanem a média, ami szajkózza ezeket a sztereotíp baromságokat).
Én éltem külföldön, nem keveset. Éltem és élek itthon is, nem keveset. Sokáig egyáltalán nem vágytam itthon élni, de soha nem húztam a számat, amikor sokat kellett utaznom haza, valamint soha nem osztottam ki az itthon maradt barátokat, ismerősöket csupán azért, mert elsírták, mi a gond itthon. Nem szeretem, ami itthon megy, néha félek, máskor felháborodom, még olyan is van, hogy szégyenkezem. Mindemellett imádom Magyarországot, itt vagyok otthon, per pillanat semmiképpen nem szeretnék elmenni itthonról. Fiatal vagyok és rengeteg lehetőségem van. Igen, nehéz lesz, sokszor szar lesz, nagy az esély a bukásra, de én inkább ezt a helyet gazdagítom zsenialitásommal /;-)/.És nagyon nem szeretem, amikor olyan emberek beszélnek nagy hozzáértéssel valamiről (akármiről), amiben nincsenek benne, amihez nem értenek, amiről fogalmuk sincs.Valamint szerintem teodora bejegyzése nem teljesen arról szólt, mint amiről aztán a hozzászólások ott nála.
Jajmár. A blogírások mindig azt minősítik akik írják… Én örülök neki, hogy vannak még olyan barátaim, akik képesek repülni ezer kilométereket azért, hogy ha csak évente egyszer is, de találkozzunk és 'hajcsavarós' estéket tartva átdumáljunk néhány éjszakát… Azt meg csak sajnálni tudom, akinek az ilyen kimarad az életéből és felvág a nagyvilágra…Anyagi szempontból én is szívesen itt hagynám azt ami van, de aki számít és a barátom, arról sose írnék olyat, hogy 'nincs kedvem csak ha a Hiltonban szállhatok meg..'… A mai világot a pénz határozza meg, de a barátokat nem. És pont hogy 2011-ben nem mernék olyat mondani, hogy a távolság akadály:) Minden csak akarat kérdése…. Örülök, hogy nekem nincsenek ilyen 'barátaim':))
Helló. Mind a két oldal érvelését értem, de azért ez egy kicsit elszaladt. Én is külföldön élek, helló, nálam most pont ütközik a két követelményrendszer. Lásd:http://grundaktiv.hu/az-en-valosagom-a-te-valosagod-az-o-valosagukVszeg ettől lesznek kicsit aggresszívabbak a külfölfön élő magyarok. Majd beszámolok, hova fejlődtem.
eh, semmi undor és nem is a népről írtam, csak hogy személyesen miért nem vonz a hazautazás. ugyanezt írtam volna akkor is, ha zimbabwei vagyok. hogy a haza_költözés_ miért nem vonz, na, az más téma… az otthoni életkörülményekről, hangulatról te sem szoktál áradozni, sőt.másrészt 26 évig Magyaro.n éltem, szerettem, álmodtam, kerestem munkát, volt, nem volt, és mégsem rinyáltam állandóan, főleg nem a politikán, meg mindazon, ami nem az én felelősségem. mindenki a saját szerencséje kovácsa, és épp a kommentekben is írtam, hogy ismerek sok olyan embert, aki képes a körülmények ellenére is nyugodt, kielégítő életet teremteni magának, mert tesz érte. új dolgokba belevágni, változtatni magunkon, az életünkön a világ minden egyes táján félelemmel, fájdalommal, kockázattal jár, és önbizalmat, tartást ad, és opcionálisan még akár sikerülhet is. itt is vannak olyan emberek sokan, akik mástól várják a megváltást, és mást hibáztatnak mindenért, és lehet, hogy jómódúbban élnek, de garantáltan ugyanolyan boldogtalanok, mint a K-eu-i társaik.
teodora, még mindig nem érted, hogy mi itthon a helyzet. de tényleg. itt nem a tenniakarással van a gond. de ha hazajössz látogatóba, én nagyon szívesen látlak egy beszélgetésre, amelyben részletesen elmagyarázok mindent.
tényleg nem értem, legalábbis a különbséget 10 évvel ezelőtthöz képest. meg azt sem, hogy mi a konkrét probléma. azt értem, hogy nincs pénz, de az korábban se volt sok, másrészt engem sosem érdekelt.:) abból kell főzni, ami van. ha meg nem jó, akkor váltani. más lehetőség nem nagyon van, mert közben telik az idő. aztán az mit ér, ha tényleg igazságtalan az élet, és majd küldenek egy elismervényt fentről, hogy nagyon sajnáljuk, hogy ön egy lábbal született, elnézést, viszlát. mindenkinek van vmi keresztje.szívesen találkozok, de nem ígérem, hogy most menni fog.