Hol a csöndjeivel, hol a zajaival van bajom. Ha tiz percig nem hallom a hangját, hajlamos vagyok a filozofálgatásra, `talán valami baj van, csak nem mondja, próbálja megoldani magában`, töprengek, aztán szóvá teszem, s kiderül, hogy csak elfáradt, belemerült az olvasásba, valami szakmai kérdésen gondolkodik. Nappal ezek a csöndek, éjszaka a zajok a deviánsak. Főleg a horkolás. De öt percig sem birom nélküle. Ő idegesit fel és ő nyugtat meg a legjobban.
szép