Hónap: 2011. március

Csak én tudom úgy összetörni véletlenül mosogatáskor az üvegpoharat, hogy az majdnem szétvágja a csuklóban lévő ütőeret. A seb mély, de épp (kb. 1 mm-re) elkerülte a lényeget…Múlt héten a szemembe nyomtam bele a fésűt, ami után félóráig nem láttam semmit, nem is beszélve a kisebb-nagyobb elesésekről, forrázásokról, amelyek pedig már meg sem kottyannak.

Véletlenül értettem meg, amit igazából még mindig nem értek. Épp bőszen magyarázták neki, hogy ezért és azért nincs igaza, józan, logikus és racionális érvekkel – de mindhiába, ő csak nem volt hajlandó mások igazát beismerni. Más csupán kivülről figyelte az előbb csak kibontakozó, majd egyre inkább stagnáló vitát. Várt még, majd megszólalt- `Hagyd, nincs értelme, te sem érted, és te sem. Te nem érted, hogy ők ezt a születésüktől szivják magukba, sosem ismertek ezen kivül mást, félnek az ismeretlentől, a nyitottságtól, csak az elzárkózás marad az egyetlen mentsváruk. Önmaguk közössége, melyet a közös, kreált ellenségkép tart össze. Tudod, hogy ez mindig más, de a gyűlöletük örök. Konstans, s ellened, ellenünk irányul. Mi vagyunk az ok, a hiba, s a következmény. A seb, a métely, a bűzlő fekély, a rothadás, a korhadás, a méreg az egészséges testben. Hiába hiszel te Istenben, az ő nézőpontjukból nem vagy hiteles. Hiszen egy istenhivőnek nem ilyennek kell lennie. Hiába hivatkozol a felebaráti szeretetre, az ő világukban csak a templomban van meg ennek a helye, a szinjátékban. Kakukkfióka vagy, csak épp itt téged vetnek ki maguk közül. S te sem érted, hogy ez nem történhet másképp. Ez a dolgok menete. Fogadd el. Sosem leszel boldog, örökké bántani fog, akkor is, amikor ők már a nevedre sem emlékeznek majd, mert te másmilyen vagy, mély érzésű, s beléd akadnak a horgok. Ha szabadulni akarsz, csak úgy tudsz majd, ha a húsoddal együtt szakitod ki magadból. Nincs közös utatok. Fogadd el, és légy inkább magányos.`

Ahogy hallgatom a kintről beszűrődő varjúkárogatást, és olvasom, hogy Bánkúton ismét esik a hó, arra gondolok: ha visszamehetnék az időben a gimnáziumi évekig, akkor és ott úgy döntenék, hogy megtanulok kiválóan olaszul, elkezdenék pályázni olasz ösztöndijakra, bejutnék valamelyik olasz egyetemre és ott telepednék le. Távozz tőlem, Tél!